Tóth Ferenc: Erdei Ferenc hadbírósági pere. A Makói Múzeum Füzetei 53. (Makó, 1986)

egy nehéz kivonulás után több panasz hangzott el, a vádlott volt az, aki bajtársait csitította a következőkkel: „Ne dühösködjetek" (:vagy: „Ne szavaljatok",:) kaptok enni, pénzt is kaptok, nincsen ok panaszra!", — de sem az eddig felsorolt tanúk, sem a szintén kihallgatott Kalmár Pál és Mezei Zsigmond kpvj. gyalogos címz. őrvezető tanúk nem vették észre, hogy a vádlott valaha is kijelentéseivel a katonai fegyelmet vagy az elöljárói tekintélyt aláásni igyekezett volna. A vádlott a birtokában talált, de el nem küldött két levél amellett szól, hogy a vádlott meg nem állapodott, családjával együtt baloldali szélsőségek felé hajló, a honvédség intézményére nézve káros esetleg veszélyes egyén. A főtárgyaláson kihallgatott Segesváry László és Kürthy István kpvj. gyalogos címz. őrvezetők tanúvallomásával a honvéd törvényszék bebizonyítottnak vette és tényként állapította meg, hogy a vádlott Szegeden 1933 évi. a) március hó első felében, közelebbről meg nem határozható napon a Horthy Miklós laktanya egyik legénységi szobájában Segesváry László és Kürthy István kpvj. gyalogos, jelenleg címz. őrvezetők előtt, midőn ezek parancs folytán egyéni érzületét igyekeztek kitapasztalni, azt a kijelentést tette: „A katonaságnál kevés a zsold, rossz a koszt és sok a munka!", továbbá b) március közepe táján ugyancsak a Horthy Miklós laktanya egyik legénységi szobájában Kürthy István kpvj. gyalogos, jelenleg címz. őrvezető előtt azt a kijelentést tette: „A honvédség erőszakos marhaság!" Az első esetben a haditörvényszék nem látta bebizonyítottnak a Btk. 85. §-ában körülírt bújtogatás bűntettének tényálladéki elemét képe ő célzatot, t. i. hogy kijelentéseivel törekedett volna a katonai fegyelmet megbontani, az elöljárói tekintélyt aláásni, a katonai hivatást lealacsonyítani, a katonai szolgálat iránt ellenszenvet kelteni vagy elégületlenséget szítani, mert hisz a két tanú volt az, akik parancs folytán tervszerűen igyekeztek a vádlottat a kérdéses nyilatkozattételre bírni. Minthogy ezek szerint az első esetben a Ktbtk. 85.§-ába ütköző bújtogatás bűntettének tényálladékához szükséges célzat nem nyert bizonyítást és az egyszerű kifakadás vagy panaszkodás magábanvéve nem meríti ki valamely a büntető törvényben meghatározott bűntettnek vagy vétségnek tényálladékát, a vádlottat az első eset vádja alól fel kellett menteni. A második esetben a vádlott spontán tette azt a megjegyzést Kürthy István kpvj. gyalogos, jelenleg címz. őrvezető előtt: „A honvédség erőszakos marhaság!" Ismerve a levelekből a vádlottnak és családjának a baloldali irányzat felé való hajlamát, és tekintettel arra, hogy a vádlott már előbb, Segesváry László és Kürthy István kpvj. gyalogos, jelenleg címz. őrvezetők előtt tett a szolgálatra nézve kedvezőtlen kijelentést, — a haditörvényszék az összes kísérő körülmények alapos mérlegelése után ebben az esetben bizonyítva látta a célzatot, t. i. hogy kijelentésével a katonai szolgálat iránt ellenszenvet szítani törekedett. Ezért őt a Ktbtk. 85.§-ába ütköző bújtogatás bűntettében bűnösnek kellett kimondani és őt megfelelő büntetéssel sújtani. A büntetés kiszabásánál a haditörvényszék súlyosbító körülményt nem észlelt, ellenben enyhítőnek vette a vádlott feddhetetlen előéletét, hogy az ügyből kifolyólag kár nem származott és nem is származhatott és végül, hogy a vádlott volt az, aki a fáradalmak miatt panaszkodó bajtársait csitítani és belátásra bírni igyekezett. Ezek az enyhítő körülmények annyira nyomatékosak, hogy a cselekményre meghatározott büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne; ennélfogva a haditörvényszék a Btk. 92. §-ának az alkalmazásával szabta ki a rendelkező részben feltüntetett büntetést, mert ezt találta a bűncselekmény súlyával és a vádlott alanyi bűnösségi fokával arányban állónak. A szabadságvesztés büntetés tartamának meghatározásánál a súlyosításoknak 22