Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)

Gyermekkor - Vegyes házasság

Vegyes házassóg Erdei Ferenc a vegyes-házasság kifejezésen nem felekezeti, hanem társadalmi különbségeken nyugvó házasságkötést ért. Apja ugyanis zsellérivadék, édesanyja gazdalány. Makón két társadalmi-gazdasági termelőszektor jött létre: a tanyai szemtermelő gazdák a régi telkes jobbágyok leszármazottai voltak, a hagymatermelők pedig zsellér eredetűek. Ezért az Erdei és a Szabó család közötti kapcsolat mindig rideg maradt. Erdei Ferenc szülei nem a hagymatermelés révén jutottak középparaszti szintre, mint sok száz, sőt ezer család, hanem bizonyos vállalkozói tevékenység eredményeként. Erdei András és Lőrincz Sára harminchat évig jártak Perjámosra heti két alkalommal sovány libáért. Egyszerre kétszáz libát hoztak, ezt aztán továbbadták a tömőknek. Ezért hívták őket Libás Erdeinek. A Szabó család ellenezte a házasságot, mert liba-kupecnek tekintették az Erdeieket. Hasonló esetben — ismerve a két paraszti réteg világa közti szakadékot — ezt tette volna bármelyik földes gazda Makón, s mindezt érthetőnek vagy legalább is megmagyarázhatónak tarthatnák. De Szabó Sándor annak idején Balogi Anna személyében a tanyájukon dolgozó cselédlányt vette feleségül. A Balogi család hetedíziglen nincstelen família volt, megkapaszkodni sohasem tudtak. A Szabó család sohasem fogadta be az új asszonyt, azt sem bocsátották meg neki, hogy frigyre lépésük előtt Balogi Annának négy házasságon kívüli gyermeke született Szabó Sándortól. A tizenkét évvel fiatalabb Balogi Anna — ez a korkülönbség akkoriban nagynak számított — tartotta kézben otthon a gyeplőt, mindennek úgy kellett történnie, ahogy ő akarta. Pedig csendes és alázatos beszédű volt, akinek nem kenyere a parancsolgatás. A volt cselédlány azonban szemléletben gazdább lett a gazdánál. Szabó Sándor még elborozgatott volna olykor Erdei Andrással, de egy ilyen közeledést Balogi Anna sohasem engedett meg maguknak. Más oka is volt a házasságkötés tiltásának. Idős Erdei Ferenc részt vett Bosznia elfoglalásában, és mint katona igencsak rászokott a borozgatásra. A házasság minden tilalom ellenére 1909. március 23-án jétrejött. Szabó Eszter hamarosan otthonra lelt az Erdei portán, anyósát, a csupa szív és csupa lélek Lőrincz Sárát anyjánál is jobban megszerette, pedig édesanyját is nagyon szerette. (Balogi Annához mostohagyerekei — akik férje első házasságából születtek — is fölöttébb ragaszkodtak, édesanyjuknak szólították, és annak is tekintették.) A Szabó szülők az esküvőn részt vettek, de a két család később nemigen járt össze. Az 1920-as években idős Erdei Ferenc vállalta az após és az anyós gondviselését, de az öregek vejükben továbbra is csak az italozó embert látták. Ezért függött nagy lakat a hambár és a kotárka ajtaján, ezért járt a nagymama karikára fűzött kulcscsomóval. A Rákóczi utcai Szabó portán nem volt nyüzsgő élet, hiszen amikor a tanyáról hazaköltöztek, felhagytak a gazdálkodással. Annak idején jól vezethették a birtokot. Erdei Ferenc elsősorban a nagyszülőknél látottakat általánosíthatta egyik késői munkájában: „A szántóföldi növénytermesztésben és állattenyésztésben a város tanyarendszerű gazdálkodása különbözött a nyugat-európai illetőleg a dunántúli falusi mezőgazdaság jellegétől. Annál külterjesebb, egyben azonban racionálisabb volt, és néhány területen túlszárnyalta azt gazdasági teljesítményeiben."

9 9 Erdei Ferenc: Makó történeti pályája=Tamasi Mihály: Makó az első felszabadult magyar város. Makó, 1969. 28. 6