Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)
Számvetés
élesen bírálta a három piarista irodalomtörténész (Prónai, Alszeghy, Sík) által írt tankönyvet, mivel a prostensáns irodalom bemutatása nem elég hangsúlyos. Huszár Tibor idézi Erdei Ferencnek az 1928 tavaszán elmondott imáját. Ebben az imában már az eljövendő társadalmi küzdelmekre való felkészülés, a nehézségek vállalásának tudata s a tételes vallás hatása együtt jelentkezik: „Uram! Magam vagyok, senki más nem hallja eskümet. Még ifjú vagyok, még tudok hinni... Erőm, hitem, szívem, eszem a tiéd, te adtad, hogy sáfárkodjunk véle. Sáfárkodni fogok! Uram, fogadd el eskümet. És adj erőt, Uram... Erősíts, hogy a harc le ne győzzön. Zászlóm szent, a te neved van rajta és a te megcsalt képed. Ezrek, milliók jönnek utána. Megyünk, Uram, keresztül tűzön-vízen, nyiss utat az igazságnak." 7 2 Erdei Ferencet középiskolás korában világmegváltó gondolatok foglalkoztatták: „Első eszmélésem idejétől kezdve lázadó voltam minden társadalmi láthatósággal szemben..." 7 3 — írta később. Ő már ekkor népben és nemzetben gondolkodott, a parasztság jövője foglalkoztatta: „1921-től 1929-ig a Csanád Vezérről elnevezett makói reálgimnázium tanulója voltam, de ennél nagyobb hatású iskolám volt a hagymaföld, ahol a családdal együtt én is sok tavaszt és nyarat dolgoztam végig. Ezek a hatások és a Munkásotthon könyveinek az olvasása indítottak arra, hogy gyermekfejjel neki láttam Makó szocialista gazdálkodásának a kigondolásához. Elővettem a város térképét — a sárguló lapok most is itt vannak terítve —, kezdtem felrajzolni a kollektív gazdaságok majorjait, a földek forgóit, az utakat és a vasutakat, amelyek összekötik a lakóházakat és a termelés üzemi telepeit." 7 2 — veti papírra ő is ezeknek az éveknek a mérlegét. Másik visszaemlékezésében azt is hangsúlyozza: „Már középiskolás koromban kapcsolatba kerültem makói kommunistákkal, Szabó Jánossal és feleségével, Diós Sándorral és a Rozsnyaiakkal... Bejártam az otthoni munkásotthonba, amelyet az akkori szociáldemokrata párt és szakszervezet tartott fenn." 7 5 Saját küldetéséről pedig már 1928 nyarán így vall: „Van azonban és lesz még olyan ifjú magyar, akiben ezer évek lehetősége és szabadságvágya nyugszik és akikkel megmutatom a világnak, hogy egyenlők vagyunk. Most nem vagyunk. Testben, lélekben le van maradva a magyar paraszt. Én ezt a felismerést a vándorlásomnak köszönhetem. Most már látom, hogy paraszt a paraszt, de ez csak erősíti azt a hitemet, hogy eljön az az idő, mikor nem lesz paraszt. És ezt az időt én szeretném fölidézni." 7 6 7* Huszár Tibor i. m. 256. 7 1 Huszár Tibor i. m. 253. 7 4 Erdei Ferenc: Város és vidéke. 277. 7 5 Idézi Huszár Tibor i. m. 499. 7 8 Erdei Ferenc kéziratos hagyatéka. Gimnáziumi évek. Jegyzetek a vándorlásról 53
