Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)
Számvetés
vagy egészében — el is fogadtunk. Ő meg fogta magát és hazament. Másnap kérdeztem tőle, miért mentél el, mi még egy órát ott voltunk. Nézd, az már fölösleges volt, mert tudtam, az már szócséplés. Ha valakire, úgy Ferkóra nagyon állt: keveset szól, sokat mond. Nem volt nagy szövegű ember, aki felhígította mondanivalóját. Nagyon is hallgatag. De amikor kinyitotta a száját, mindenki csendbe lett, és igencsak úgy volt ahogy ő mondta. Ezért tartom vezéregyéniségnek. Padtársa, Oltvai Ferenc szerint: „már 18 éves korában osztályszemlélete volt és engem meg az osztálytársakat el tudott helyezni Makó társadalmi struktúrájában." Erdei Ferenc szerette iskoláját. „Jó emlékezettel idézem itt fel egykori gimnáziumi tanáraimat (s tudom, hogy József Attila is így volt velük), a latin nyelvben Kovalik Antalt, az angolban Magyar Józsefet, a magyar és német nyelvben és irodalomban Tettamanti Bélát, a matematikában Falábú Jenőt, a természetrajzban Márton Györgyöt, a történelemben és a földrajzban Galamb Ödönt és Eperjessy Kálmánt." 70 Ez a felsorolás rendkívül tanulságos. Nem említi a magyar, latin, német nyelv és irodalom tanárait, pedig ezek a nevelők három-négy évig tanították az osztályt olykor két tárgyból is. De ők nem örvendtek valami nagy tekintélynek. Szerepelteti viszont Eperjessy Kálmánt, aki nem is tanította őket. Nagy létszámú és igen vegyes összetételű osztályukat Kovalik Antalnak még sikerült valahogy összetartania, de azután elszabadult a pokol. Az iskola egyik legfegyelmezetlenebb osztálya lett az övé. Az osztályfőnökök évente váltották egymást. Sem Pfitzner János, sem Falábú Jenő, sem Hencz Antal nem tudta kézben tartani ezt a közösséget. Olyan jól felkészült tanárok, mint Falábú Jenő, Matusik István vagy Galamb Ödön sem igen bírtak az osztállyal. Ők meg túlságosan vajszívűek, engedékenyek voltak. Ezzel az osztállyal csak kemény kézzel lehetett fegyelmet tartani és eredményt elérni. Országos mércével mérve az angol nyelvet magas szinten tudták, a történelmet átlagosan, a többi tárgyat — ilyen rendkívüli körülmények között — csak az országos szint alatt sajátítították el. A tantestületnek mind a négy Eötvös kollégista tanára (Kási Jenő, dr. Lőrincz Jenő, dr. Magyar József, dr. Márton György) tanította vagy valamilyen kapcsolatban volt Erdei Ferenccel. A jobb tanulók visszasírták az alsós tanárokat: Kovalik Antalt, Tettamanti Bélát, Thurzó Ferencet, Márton Györgyöt. Tőlük biztos, alapozó ismereteket szereztek. A felsős években viszont igen-igen „rosszul fogták ki" nevelőiket, nagyrészük gyenge, beteges, fáradt ember volt. Erdei Ferenc jó diákja volt a gimnáziumnak. Ha élethivatásul a biológusi pályát választotta volna, pontosan elemezhetnénk, hogy — a korábban itt tanított — Győrffy István szelleme vagy az általa létesített kis gimnáziumi arborétum mit jelentett számára; hogyan mélyült el tudása Márton György óráin; miként jutott el arra a szintre, hogy egy tanulmányi versenyen, 18 évesen már Dél-Alföld első helyezettje lett. Olyan jelentős biológiai indíttatást kapott az iskolájától, hogy később — főállásban — egy hagymanemesítő telep felkészült vezetője lehetett. Az ifjú Erdei Ferencnek ez az iskola adta a biztos bázist, a széles körű alapműveltséget és — ez legalább oly fontos volt — nagyon-nagyon korszerű Ady szemléletet. Miképpen néhány évvel korábban József Attila, Erdei Ferenc is a makói gimnáziumban vált Ady rajongóvá. Ady révén alakult ki világszemlélete. Amint egy interjúban később megfogalmazta: Ady „mindent tudott a magyar történelemről, amit senki más nem. Beleértve történészeket, szociológusokat, művészeket és írókat." 7 1 A gimnáziumban egyre inkább jelentkező katolikus szellemiség benne a kálvinista tudat erősödését váltotta ki. A nyolcadikos magyar órák egyikén Erdei Ferenc 7 0 Város és vidéke. 299. 7 1 Emberül élni. 561. 51
