Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)

A makói gimnázium - Törekvő, komoly, jó modorú diák - IV. osztály

jaim ojtogatójá"-nak ajánlja. A költőnek pesti tartózkodása idején hiányzott Galamb Ödön ,.szerető magához való ölelése" és Tettamanti Béla ,,szerelmes, férfias, bátor kézszorítása". Közvetlen modorával, emberségével mély nyomot hagyott tanítványaiban. Erdei Ferenc később is jó emlékezettel idézte alakját. Az osztályt két évig tanította németre, a továbbiakban abból a tudásból éltek, amit Tettamanti Bélától tanultak. 1925-ben Bécsbe ment a Collégium Hungaricumba ösztöndíjasként, ahonnan már Szegedre helyezték. Mint jeles neveléstudományi szakember, tanszékvezető egyetemi tanár lett a szegedi egyetemen. Az irodalom tanítását Hencz Antal (1885—1932) vette át. Eredetileg premontrei pap-tanár volt, családot alapítva három fiát és egy leányát bölcsen nevelő családapa lett. 1921-ben igazgatóhelyettesnek nevezték ki, az intézeti adminisztrációt gondosan látta el. Magyar—latin szakos volt, de érdeklődési köre a természettudományokra is kiterjedt. Valamennyi középiskolai tárgyban otthonosan mozgott. 1916. szeptember 26-án kelt jellemzésében ez áll: „Szaktárgyaiban jelesen képzett. Tanításában inkább memorizál, mint az önálló gondolkodást fejleszti. Jó fegyelmező. Igen buzgó. Magatartása megfelelő." Az 1920-as években nagylétszámú családjával igen nehéz körülmények között élt. 1922-ben például magántanításra és kosztos diák tartására kért engedélyt, kórpótlék utalványozásért és fizetési előlegért folyamodik. Év közben rettenetesen szigorú volt, vizsgákon vajszívű. Érettségi írásbelin sokat segített a diákoknak. Tanítási óráit könnyedén kezelte, ezek általában harminc percesek voltak, az óra többi részén a folyosón sétálgatott. Nem tartozott a következetes nevelők közé, a hangulat embere volt. Fiának, dr. Hencz Aurélnak visszaemlékezése szerint apja nem vette rossz néven, hogy László fia barátkozik Erdei Ferenccel. Hencz Lászlónak volt egy légpuskája, gyakran mentek Lúdvárra varjút lőni. Az év folyamán az osztályt tanító nevelők közül az iskolán kívüli népművelés keretén belül Galamb Ödön „Mi a filozófia?", Márton György „Konstantinápoly és a törökök", Tettamanti Béla „Herczeg Ferenc", Kelemen Ferenc ..Madách Imre" címen tartott előadást. A tanév végén az intézet hősi halált halt tanáraik és iskolatársaik emlékének adózva gránit emléktáblát helyeztek el az épület előcsarnokában. Az iskola magas követelményt támasztott ezúttal is. Az osztály 72 tanulója közül 60 főnek lett elégséges és elégtelen az általános tanulmányi eredménye. IV. osztály, 1924—1925. tanév. AiZ intézet jellege megváltozott, a főgimnázium reálgimnáziummá alakult, az úgynevezett reál tárgyak fokozott hangsúlyozása mellett a görög nyelv és a görögpótló irodalom helyébe — a német nyelven kívül — az angol nyelv tanítását vezették be. Az éneket tanító, óraadóként alkalmazott Kelemen Ferenc (1890—1973) megvált az iskolától. Nagy veszteség volt távozása, hiszen a város egyik nagy pedagógus egyénisége volt. A leánypolgárinak lett igazgatóhelyettese, majd igazgatója. Előbb pedagógiai tárgyú tanulmányokat ír, később pedig helytörténeti rajzokat. Helyébe az igen muzikális Czibulás László (1886—1957) került. A történelem tanítását dr. Galamb Ödöntől Gál Zsigmond vette át. A Hunyad megyei Petrozsényből került 1914-ben Makóra. Előző állományhelyének igazgatója így jellemezte: „Nagyon jó módszerrel és szép eredménnyel tanít, ügyesen fegyelmez. Kötelességeit dicséretre méltó szorgalommal és lelkiismeretességgel teljesíti. Magatartása minden tekintetben kifogástalan." Az igazgatóval történt nézeteltérése miatt 1919-ben áthelyezték Temesvárra, de rövidesen visszahelyezik. Unitárius hitoktatói minősítést is szerzett. H. Kovács Mihály szerint: „Félelmetes volt a híre, félelmetes volt ő maga is magas, tagbaszakadt termetével, orra fölött vészesen csillogó cvikkere, csíptető szemüvege mögött ko23