Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)

A makói gimnázium - Törekvő, komoly, jó modorú diák - II. osztály

Ferencnek nem volt különösebben kedves tanítványa, annál inkább Csornyák Emilnek és ifj. Nagy Károlynak. Ebben az időben öccsével együtt Ferenc is elmondhatta: „a tornaórát szerettem legjobban". Ács Sándor h. tornatanár helyébe ebben az évben került Makóra Csornyák Emil (1886—1961), aki magas szintre emelte a gimnáziumi testnevelést. A gyakorlatokat még idős korában is bemutatta, ha kellett a szereken is. A jó kötésű, erős fizikumú Erdei Ferenc az osztály legjobb tornászainak egyike lett. „Csornyák Emil a füleslabda elkötelezettje volt — állapította meg az egyik osztálytárs, Bánffy Adorján —, mi viszont futballozni és atlétizálni szerettünk volna, és nem longamétázni, ami a kis, szőrrel tömött bőrlabdával való hajigálást jelentette." A hittanból félévkor elégséges osztályzatot kapott, de év végén már jelest. Vörös Lajos református hitoktatót a második félévtől ifj. Nagy Károly (1890—1939) református lelkész váltotta fel, a neves makói prédikátornak, Szikszay Györgynek a dédunokája. Erdei Ferenc otthonról nem hozott magával különösebb vallásosságot. Erdei nagyapa templomba járó volt, de a gyerekei már nemigen. A későbbiekben a református diákmozgalomban való részvételének indítékait hittantanára buzgalmának, személyes hatásának is tekinthetjük.

2

1 Rajzoló geometriára dr. Galamb Ödön, szépírásra Alttnann Jakab, énekre Kelemen Ferenc tanította. Az első tanévben az iskola iránt nem mutatott valami nagy lelkesedést, ez jegyeiben is megmutatkozott. Elégséges rendű lett. Néhány iskolai rendezvény viszont fölöttébb érdekelte. Ilyen volt az október 8-i csipkési kirándulás, ez a nap játékkal, versenyfutással, tréfás versenyekkel, sütéssel, főzéssel telt. Ebben a tanévben tartottak a makói gimnáziumban először madarak és fák napját. Luncz Géza erdőmérnök előadására alig-alig figyeltek az iskolatársak, Erdei Ferencet azonban minden nagyon érdekelte. A fa ültetéséről, szaporításáról, a madarak hasznáról volt szó. Az előző tanévben vezették be, hogy az osztályfőnöknek a tanulókról jellemzést kell írniok az anyakönyvbe. Ezt Kovalik Antal igen lelkiismeretesen végezte. Erdei Ferenc neve mellett ez a jellemzés szerepelt: „Törekvő, komoly, jó modorú." II, osztály, 1922—1923. tanév. Ez az év nem tartozott a gondok nélküli esztendőkhöz. Tizenegy napos szénszünetet kellett elrendelni. Petőfi születésének centenáriumát 1923. január 21-én ünnepelték, dr. Tettamanti Béla méltatta Petőfi költészetét, március 15-én pedig Takáts Lajos mondott lelkesítő beszédet. Kovalik Antal ebben a tanévben nevelőtanár lett az internátusban, de a II b. osztályfőnökséget megtartotta és a latin nyelv tanítását is. A magyart viszont dr. Kovács Károly (1875—1937) vette át, aki József Attilának is tanára volt. Ő már 1897-től 1906-ig tanított a makói gimnáziumban — időközben Nagybányán és Újvidéken működött —, 1920-tól 1924-ig aztán ismét Makó lett állomáshelye. Olvasott és mozgékony, de fölöttébb ellentmondásos ember volt. Tagja a makói iskolaszéknek és a megye parlamentjének, de talán legeredményesebb tevékenységét a gazdatársadalomban fejtette ki. Az ő nevéhez fűződik például az 1920-as évek végén — a Hollandiából behozott hagymával a jácint és a tulipán természetes meghonosítása Makón. Kiváló gyakorlati érzékű, vállalkozó hajlamú ember volt, aki a tanári munka mellett egy kicsit kereskedett, gazdálkodott is, az anyagiakat sem vetette meg. A tantervi anyagot szigorúan megkövetelte, különösen sok verset kellett megtanulni tanítványainak. Azok az órái maradtak emlékezetesek, amikor valami kapcsán az aznapi anyagtól elszakadva, szuggesztív erejű kiselőadást tartott. Máskor meg szürkék voltak az 2

1 Amikor lelkészi vizsgát tett, a püspök külön levélben gratulált a derék ifjúhoz a boldog apának. Harangzúgás. 1929. szeptember 11. 20