Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)

A makói gimnázium - Törekvő, komoly, jó modorú diák - I. osztály

családból származó. Ekkor már a középrétegek helyzete sem idillikus, minden átalakulóban, sőt forrongóban van. A szülők biztonságosabbnak látták gyerekeik sorsát, ha leérettségiznek. A tanévnyitó — ahogy akkor mondták, a Veni Sancte — szeptember 4-én volt. A szorgalmi idő szeptember 5-től június 14-ig tartott. Az iskola igen fontosnak tartotta a szülői házzal való kapcsolatot. A beiratkozáskor az egyik szülőnek jelen kellett lennie, és ebben a tanévben bevezették a szülői értekezleteket is. Itt szó esett az iskola különböző gondjairól, így például a szűkös tüzelőellátásról. A szülők segítőkészségükről tettek tanúbizonyságot. Idős Erdei Ferenc 120 koronát ajánlott fel. Összesen 35 170 korona gyűlt össze. Az adakozással el tudták érni, hogy négy szénszünetes nap kivételével egész évben folyhatott a tanítás. Erdei Ferencet — miként Sándor öccsét öt év múlva, — bizonyára meglepte a gimnázium sajátos légköre. Az udvaron tízpercekben nincs nagy futkározás, mindenki „nagyosan" viselkedik. A fölsős diákokat magázni kell. A leányok csak magántanulóként járhatnak az iskolába, külön leányszobában kell tartózkodniok, csak a felügyelőnővel mehetnek le az udvarra. Ferenc itt látott először tornatermet és jól felszerelt szertárakat. Osztályfőnöke a szigorú, kimért, komoly szakmai tudású és pedagógiai rátermettségú Kovalik Antal (1885—1960). A széles műveltségű tanár nem titkolta, hogy felvidéki gyolcsos családból származott, és mivel tizenöten voltak testvérek, tanulmányait csak úgy tudta elvégezni, hogy paptanárnak jelentkezett. Felszenteltetésére viszont — jobb mutatóujjának merevsége miatt (ti. nem tudta fogni az ostyát) — nem került sor. Liberális-katolikus gondolkodó volt, később sem Milotay lapját, a Magyarságot, hanem a katolikus beállítottságú Új Nemzedéket olvasta. A Barcsay utca 6. alatt lakott, de hozzájuk tartozott a 8. számú ház is, amelyben a munkásotthon működött. Kapott is egy felszólítást, hogy a bérleményt szűntesse be, de a szerződést — nem világnézeti, hanem üzleti érdekből — nem bontotta fel. Jó viszonyban volt a Kossuth párti dr. Könyves-Kolonics Józseffel és dr. Fried Árminnal is. Az iskolából kikerülő tanítványokkal évekig, évtizedekig tovább tartotta a kapcsolatot, egész szekrényt töltött meg a hajdani tanítványokkal folytatott levelezése. Latin—görög szakos volt, az 1 b. osztályban magyart és latint tanított. Óráin nem lehetett megbújni, a padok között sétálgatott és az egész osztályt foglalkoztatta. Nagyon fontosnak tartotta a memoritert. Ad audiendum verbum (meghallgatásra való szavak) módszerrel tanítványaitól bevasalta az anyagot, ugyanis aki nem készült, annak másnap hét órakor az iskolában fel kellett mondania a leckét. A földrajzot és a természetrajzot tanító, Thurzó Ferenc (1880—1938) életében meghatározó volt, hogy Nagybányán született és sokáig Nagyszebenben tanított. Megalkuvást nem ismerő magyarságával mély nyomott hagyott tanítványaiban. Alapos tudású, kedélyes, ízes beszédű pedagógus volt. A szünetekben, a folyosón sétálgatva is újságot olvasott, és a maga alaposságával a fontos részeket aláhúzta. A mennyiségtant KásiJenő (1894—1963) oktatta, ki az egyetemet Eötvös-kollégistaként a fővárosban végezte, onnan jött haza tanítani. Kási a későbbi időknek is egyik jelentős tanáregyénisége volt. Ha tehetsége nem párosul bohémsággal, tudós professzor is lehetett volna belőle. Határozott volt és következetes. A világháborúban töltött négy év alatt — mint tüzérfchadnagy — megszokta az ellentmondást nem tűrő fegyelmet. A nádpálca mindig a kezében volt. Tartottak tőle, de mély ragaszkodással szerették is. Ha olykor kapatosan ment be az órára, úgy állt mint a cövek. Azt híresztelték róla, hogy egy időben reggelente lehelet vizsgálatra kellett jelentkeznie az igazgatónál. Drasztikus kifejezései sem voltak sértők. Tanév közben szigorú volt, de vizsgán és főleg az érettségin segítőkész. Erdei Ferenc azonban sem neki, sem Thurzó 19