Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)
A kisiskolás
A kisiskolás A református egyház az első világháború idején Makón tizenkilenc népiskolai osztályt tartott fenn: nyolcat Belvároson, hatot Újvároson, kettőt Honvédban és hármat az Aradi utcában. A szülőházzal szemközti Aradi utcai iskolát még a reformkorban hozták létre, három tanerős intézménnyé a kiegyezés utáni évtizedben vált. Nagy létszámú, vegyes, vagyis koedukált osztályokban folyt a tanítás. Mindegyik tanteremhez tanítói lakás is tartozott. A tanítás nem felmenős rendszerű volt, egy-egy tanító sokszor évtizedekig ugyanannak az osztálynak az anyagát tanította. Amikor Erdei Ferencet 1917 szeptemberében beíratták az iskolába, új tanító került az első osztály élére Vida István (1896—1962) személyében, akit Cecéről helyeztek Makóra. Előző munkahelyén egy évig tanított. 1917. november elsején nevezték ki rendes tanítónak, de helyettesként már tanévnyitótól az Aradi utcai iskolában működött. Nagyon szigorú, igazságos és gyermekszerető nevelőként ismerték. Kedvenc tantárgya a számtan, a magyar nyelvtan és az ének volt. Zenei hajlamát apjától örökölte, aki Bihar megyében, Hosszúpályiban kántortanítóskodott. 1923—24-ben a Makói Szervezett Munkások Dalkörének karnagya. Igen mostoha körülmények között működött az Aradi utca 6. szám alatti alacsony épületben az első osztály. A tanteremben a hatszemélyes padok között középütt el lehetett járni, az utca felől a lányok, az udvari oldalon a fiúk ültek. Elöl dobogó egy rozoga asztallal és székkel, mellette nagy keretes tábla, fagolyós számológép, az iratoknak egy kétajtós szekrény. A nagy, öblös kályhában fával tüzeltek. A falon végig fogas, ezen tartották a nagykabátot, fölötte papír olvasótáblák, a katedrával szemben Himnusz és Szózat tábla. A padló olajozott. A csappal elzárható bádog víztartályt az iskolaszolga reggel telehordta ivóvízzel, közös pohárból lehetett inni. A beiratkozott tanulók osztálylétszáma 93 volt, ami még az akkori körülmények között is magasnak számított. A fiúk és a leányok arányszáma 46:47. A tanulók zöme paraszti származású. A szülők foglalkozási megoszlása: 84 földműves, 5 napszámos, 2 iparos, 1 hivatalnok, 1 gépész. A tanulók — négy kivétellel — helybeli születésűek. Járt közöttük öt katolikus és egy görögkatolikus tanuló is. Az iskola beiskolázási körzetét nézve a tanulók zömét a református városrész adta (67), de nem elhanyagolható a honvédiek (21) és a tanyaiak (5) száma sem. A születési év szerinti megoszlásból (1907-ből 2 tanuló, 1908-ból 11, 1909-ből 18, 1910-ből 41, 1911-ből 17) kitűnik, hogy a tanulók 33%-a koros vagy túlkoros, ami az osztályismétlők magas számára utal. Ebben a tanévben nyolc tanulónál szerepel az a bejegyzés, hogy „sok mulasztás miatt nem osztályozható". Két személy más helységbe távozott. A lemorzsolódásnak az volt a fő oka, hogy a nagyarányú mozgósítás miatt a paraszti gazdaságban nem nélkülözhették a gyermek munkaerőt sem. 1 2 A tanítás 8-tól 11-ig és 14-től 16 óráig tartott. A napot imádsággal kezdték: Atyánk, add ránk áldásodat, hogy jól töltsük el napodat, hogy ne legyünk itt hiába a szent célú iskolába. Atyánk, adj ránk kegyelmet adj szorgalmat és figyelmet. Ámen 1 8 A népiskolai anyakönyvek az újvárosi református egyház irattárában. 10
