Tóth Ferenc: Giba Antal felmérése Makó belterületéről 1824- ben. A Makói Múzeum Füzetei 51. (Makó, 1986)

A térkép és a kataszter - Vízrajza

Giba Antal mint a csanádi püspökség makói uradalmának földmérője az árvizet követő esztendőben a töltések rossz állapotáról tett jelentést: „Alázatossággal jelentem a Tekintetes Tiszti Széknek, hogy Sz. Lőrintzi kertek mellett még az őszről a tavaszra elmaradott 200 ölnyi hosszúsága töltés azon gyenge karban legyen, hogy a várost a legnagyobb veszedelemmel fenyegeti. A tavasz elein hozzáfogott ugyan az előjáróság annak készítéséhez; de könnyen gondolván vélle, nem sokra vitték, sőt félbe is hagyták, nem használván azon alkalmatosságot, hogy minek előtte a külső munka ideje bégyönne, könnyebb teherrel végrehajtották volna. Ezen okra nézve kéntelennéttetek alázatos jelentésemet béadni, netalántán a nagy áradás által ezen hátra maradott töltés miatt a város újabb veszedelembe merüljön; s a múlt őszi terhes munka haszontalanul szolgáljon."

1

7 Kőszeghy László püspökkel 1821-ben kötött úrbéri szerződés kimondja: „A felséges királyi commissio jelenlétében legelő több okokra nézve a Maros mellett nyúló töltések esztendőről esztendőre szükséges conservatiojának a város lakosai által magukra vett vállalása tekintetéből 23 320 holdakra öregbíttetvén, kötelesek lesznek a város lakosai a töltéseket ezentúl házaik és földjeik mennyiségéhez alkalmaztatván, a földmérő által meghatározandó magosságban és szélességben mindenkor kívántató jó állapotban megtartani, s egyedül a folyó 1821-ik esztendei július 3-án a 17 000-ik szám alatt költ felséges királyi resolutioban érdekelt esetben fog a földesuraság is segítségül lenni."

1

8 A töltéserősítési munkáknak soha sincs vége. 1829-ben is arról panaszkodtak, hogy a Kákási háztól a deszkapiacig húzódó marosi töltés gyenge lábon áll, leggyengébbnek a nyomás töltés 720 öles szakaszát tartják, de meg kell erősíteni a csipkési töltést is. A Nagyérrő 1, a város belterületének természetes vízgyűjtőjéről már az 1337. évi oklevélben is említés történik. Az ujjátelepülés után Makó a Nagyér és a Maros védelmi gyűrűjében jött létre. Az ér eredetileg élő kapcsolatban volt a Marossal. Vertics József 1779-ben széles patakként tüntette fel. Giba Antal háromas eredő ágát ábrázolja: a mai Batthyány, Hunfalvy és Kígyó utcait. A továbbiakban a mai Kálvin, Apafi és Zrínyi utcák lábjában folyik nyugati irányban. A csipkeházak mögött csatlakozott bele a mai Felszabadulás, Dózsa György és a Deák Ferenc utcai ág. A belvárosi református parókia lábjában és a Vizes utcának nevezett, Mikes Kelemen utcában eredő ág a Szent István tér, a Munkácsy és a Zrínyi utca fontos vízgyűjtője. A Vizes utcai széles, pocsolyás vizet Sárnyomónak hívták, a régi Serház közelében lévőt Potyesztónak. A város kanálisának, a Nagyérnek karbantartása is sok gondot okozott. Giba Antal az uradalmi tiszti széknek 1822-ben azt jelentette, hogy „az elöljáróság egyetértésével a városon keresztül folyó Nagyérnek a város végénél bátorságosabb és tágasabb folyást jelöltem ki, melynek sok akadályai voltak folyásában; ahhoz is hozzáfogván s a szőlős kertekre vezető útnak hidjai is által helyeztettetett, de ezzel is szinte keveset gondolván, nem tsak hogy félbe maradott, hanem annak az addig való folyása is elfogodván, most a víz feltartóztatódik."

2

0 A Nagyéren hidakon lehetett átjárni. A nagy híd a Szegedi utcán, a kishíd a Hunyadi utcán volt. Giba Antal feltüntette a mai Uj, a Hunfalvy, a Kálvin, a Puskin, a Kálvária utcai hidakat és a Zrínyi utca végén a Kelemen hidat. Ez utóbbi a 2877 1

7 MVL Tanácsülési iratok 1822. 24. 1

8 Reizner János: Makó város története 1892. 129—130. 1

9 MVL Tanácsülési iratok 1825. 36. 2

0 MVL Tanácsülési iratok 1822. 24. 9