Tóth Ferenc: Giba Antal felmérése Makó belterületéről 1824- ben. A Makói Múzeum Füzetei 51. (Makó, 1986)

A térkép és a kataszter - Vízrajza

számít az ovál keretbe foglalt főfelirat: Püspök Makó Várossának és a körülötte fekvő Térségeknek Ábrázolat ja, Felmérte és Készítette 1824 esztendőben Giba Antal m(anu) p(ropria) Magyar Ország Hites és a Mélt(óságos) Makói Uradalom Földmérője. Az oválkeret baloldala vastagítva van, így ez rátétként hat. VÍZRAJZA Giba mappája a vízrajz szempontjából is igen tanulságos. A Maros korabeli állapotáról pontos képet kapunk. Ez a meder nagyjából az 1754 évi szabályozással jött létre. A részleges szabályozás előtt a Maros a város szívének tartott, előbb a régi makói templomot pusztította el, majd a kocsiutat, amely mintegy nyolc ölnyire volt a folyó és a városi kertek között. Ezt követően elmosta a kerteket, az első sor házat, majd a második sor házat és a hozzátartozó kerteket. Az új meder ásásával végrehajtották Makónál a Maros első részleges szabályozását.

5 A továbbiakban gondosan őrködni kellett azonban, nehogy visszatérjen a folyó eredeti medrébe. Erre szolgáltak a sarkantyúk. Az 1821. évi nagy árvíz egyáltalán nem abból adódott, hogy elhanyagolták volna a megelőző védelmi munkákat. A város lakossága ezt állandóan és folyamatosan végezte, ami az úrbéri kötelezettségeknél is nagyobb terhet jelentett számukra. A Maros gyors sodrású vizét a térképen feltüntetett sarkantyúk tartják távol és óvják a partfal rongálását. A gátépítéshez 1818-ban minden háztól egy embert rendeltek ki. A munkát — öreg Görbe István személyében — nagy tapasztalattal bíró szakember irányította és végezte.

6 1820-ban a vármegye — a netán megtörténhető veszedelemnek elhárítására — újabb sarkantyúk építését rendelte el. A tanácsülésen számba vették a felhasználandó anyagok mennyiségét, a kivitelezés módját, kijelölték a gátak helyét. „A parancsolt sarkantyúk a következendő helyeken lennének legszükségesebbek, úgymint: Egy a fapiacnál, melynek hossza lenne egyenesen, nem pedig rézsünt gondolva 10 öl, szélessége a partnál 2 öl 3 suk, a belső vége 2 öl. Ehhez a következendő materiálok lesznek szükségesek: a) nyoltz ezer kéve vessző és nád, száza per 6 f 480,— b) 60 szál felibe fenyő, felibe keményfa gerendák, átaljába egyet per 6 f számítva, tesz 360,— c) gúzsnak való vessző kötésre 300 kéve, ez per 30 xr számítván tesz 150,— d) mester emberek munkája 300,— Summa 1290,— forint Másik sarkantyú az elsőhöz hasonló az ún. Szuszogói kertek mellett, az ott lévő, most is fennálló sarkantyún alól, mely hasonlóképp számíttatván Harmadik is szinte hasonló erősségű az úgynevezett Garai töltésen alól, mely is megy Negyedik a most fennálló sarkantyún felül ez valamivel kisebb. Az ötödik a Túri révnél a régi sarkantyú hosszabbítása. Ezen két 5 Eperjessy Kálmán: A Maros szabályozása Makónál 1854-ben. Csanádvármegyei Könyvtár: 12. Makó, 1927. 6 MVL Tanácsülési iratok 1819. 35. 1820. 5. 1290,— 1290,— 6