Tóth Ferenc: Giba Antal felmérése Makó belterületéről 1824- ben. A Makói Múzeum Füzetei 51. (Makó, 1986)

A térkép és a kataszter - Színezése - Városrészek

SZÍNEZÉSE A térkép hosszú lappangási idején padláson hevert, mely többször is beázott és a napfény is kifakíthatta, ezért színezése sokat veszített eredeti állapotából. Giba Antal kellemes, pasztell színeket alkalmazott. A telkeket halvány, a házakat erősebb rózsaszínre festette. Az épületek egyik oldalát vastagította, de ennek csak esztétikai szerepe volt. A zsidó házak sárga jelölésűek. A rézsüket nem vonalkázással, hanem pillacsíkozással jelölte, a töltéseket szürkével, az útmenti árkokat kékkel árnyalta. A temetőknél viszont vegyesen találunk szürke és kék árnyalatos kettős elhatároló vonalakat, amely árkolást és kisebb töltést is kifejez. A szőlőskerteket kék színnel árnyalta, ezek tehát szintén körül voltak árkolva. A térképhez jelmagyarázat nem tartozik, a jelek olyan szemléletesek, hogy arra nem is igen volt szükség: a kender, a szőlő, a legelő füve és a kertek bujasága rajzos grafikai raszterral érzékelteti a felületet. Ezek természetutánzó színezések. Mátéffy Pál másolata már harsogóbb színezésű, a telkek pl. erős rózsaszínűek, a házak pirosak. Mivel ebben az időben az önálló zsidó kommunitász megszűnt, ezért a zsidó városrész külön jelölése indokolatlan volt. VÁROSRÉSZEK Szirbik Miklós klasszikus leírása szerint: „Makó Várossának három főrészei vágynák, úgymint: Buják, a régi Makó helyén, Szent Lőrintz az illyen nevű régi Falu határán, és Új Város, mellyen értetik mind az a rész, mely a Várost keresztül hasító éren túl, kelet felé esik. Új Városnak neveztetik ez azért, mert nem régen nőtt a törzsök Városhoz. Még a mostani öregek emlékeznek arra az időre, midőn az éren túl — az Oroszok, és Sidók telepedéseit kivéve — egy ház se volt."

2

5 Az újjátelepülés utáni Makó — felekezeti megoszlásának megfelelően — két centrumos volt: a mai belvárosi katolikus templom környékén jött létre Buják, a református templom mellett Szentlőrinc. Stanislavits püspök az 1740-es években zsidókat és görögkatolikus ruténokat (akiket Makón oroszoknak neveztek), telepített a helységbe. Mindkét felekezetbeliek a törzsökös várostól távol építhették fel hajlékaikat: a zsidók nagyjából a mai Deák Ferenc és Eötvös utca, az oroszok a Kis János tábornok és Toldy utca környékén, így született meg a Nagy, és Kiszsidó valamint Nagy és Kisorosz utca. A zsidó házakat Giba Antal sárga színnel jelölte a térképen, ugyanis ekkor a zsidóság külön közösséget, kommunitást képezett a városban, a püspök-földesúrral közvetlen kötöttek szerződést. Külön volt bírájuk, tanácsuk, esküttjeik, adószedőik. A lélekszám gyors növekedésével keleti irányban terjeszkedett a város. így született meg az Éren túli református városrész, amely a mai Vörös Hadsereg útja végéig, illetve az orosz fertályig húzódott. Az Éren túli katolikus városrész pedig a Beloiannisz utca irányában terjeszkedett. Szirbik Miklós még mindent Újvárosnak, új fertálynak nevez, ami az Éren túl esett, mai értelemben a Köztársaság tértől a Szegfű utcáig húzódó részt tekintjük Újvárosnak. 1801-ben osztották ki a Gyóni Géza utcáig, majd 1819-ben a Váradi utcáig terjedő részt. A Mátéffy Pál féle másolat már feltünteti az 1832. évi osztást is, amely az újvárosi református temetőig és a Szegfű utcáig terjed. Cigánybécs 1811ben jött létre. 2

5 Uo. 14