Papp Zoltán: Makói történet (Egy fejezet Erdei Ferenc életéből). A Makói Múzeum Füzetei 50. (Makó, 1985)

Politikai háttér

bizonnyal ifj. Bibó Istvánról van szó; P. Z. —, milyen kevés gyönyörűségtek lett vol­na belőlem. Remélem, nem száműztök ezért a sze­retetekből és elfogadjátok ezúton tőlem, hogy mégegyszer, de a helyzethez mérten még ünnepélyesebb kívánságaimat és sze­retetemet. Kívánom, hogy sok örömetek legyen egymással és két derék ember lé­tetekre jól összetartsatok és együtt alkos­satok, legyen az alkotáis akár könyv, akár egyéb műfaj. Szívem minden igaz szeretetével gondolok rátok és titokban irigyellek benneteket, mert úgy van az rendjén, ha két ilyen talpig ember együtt alakít sorsot, életet magának. Minthogy pedig sosem voltam a cifrázásnak meste­re, velősen, de minden hévvel abban fog­lalom össze, amit ilyen alkalmakkor rész­letezni szoktak: éltessen Benneteket az Isten, akiben valamennyien buzgón hi­szünk, mindennek ellenére. Remélem, mielőbb szem elé kerültök, hogy akkor kezeteket megszorítva mind­járt bele is nyomjam azt, amit leendő ott­honotoknak szántam. Küldeni nem lehe­tett, mert ,törékeny', de meg így legalább biztosan elémkerültök. Pesten átutazóban itt találtok, mert egyhamar nem tudok innen elkerülni. Az egész famíliát melegen üdvözlöm, ölel Benneteket a legjobb kívánsággal és hűséggel hívetek: Reitzer Béla." A legtöbb jókívánság — s ez a körül­mények ismeretében érthető, természetes — a széles ismeretségi körrel rendelkező kórházi főorvos, dr. Diósszilágyi Sámuel címére érkezett. Jelentkezett Debrecenből dr. Bárányi János, a városi zeneiskola igazgatója. Személye azért érdekes, mert a későbbiekben Szegeden is működött, ugyancsak konzervatóriumi direktorként. Barankay Lajos egyetemi m. tanár, c. fel­sőkereskedelmi igazgató Pécsről gratulált. Kovács Ágoston, Csanád vármegye batto­nyai járásának főszolgabírója is elküldte szerenasekívánatait az örömszülőknek. Névjegyére írt szövegével gratulált a hely­beli rokon, dr. Dióssíilágyi József ügy­véd, m. kir. tart. honvéd főhadnagy-hadbíró. Szövegének külön érdekessége a közlés: „Eckhardt Tibor tévesen nekem címzett, de Neked szóló levelét csatoltan megkül­döm." Dr. Erdélyi Jenő, a neves fül-orr-gégész Szegedről küldte el jókívánságait. A gra­tulálok közt találjuk dr. Cseh Imre kór­házi főorvost, dr. Kovács Ödön m. kir. egészségügyi főtanácsost, egyetemi rk. ta­nárt, szegedi igazgató-főorvost, Jedonu Jenőt, aki a „Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára Makói Villamos Telep" fejbélyegzős hivatalos le­vélpapíron fejezte ki szerencsekívánatait. Dr. Lugosi Döme, közismert szegedi ügyvéd, th. t. főügyész — felesége 82 esz­tendős korában, 1985. júniusának idusán hunyt el Szegeden — így gratulál: „Az irodalmi apa szépséges menyasszony lá­nyának tartós boldogságot és örök szerete­tet ígérő frigyet kíván mélységes tiszte­lettel dr. Lugosi Döme." Mint az idézetekből is kitűnik, a sze­rencsekívánatok — az egy Reitzer Béláét kivéve — nem lépik túl az ilyenkor szo­kásos polgári sztereotípiák kereteit. Ezért hadd zárjuk a sort egy szokványtól elté­rő, épp ezért emberibb, őszintébb gratu­lációval: Egy házassági üdvözlőkártya egyik oldalán a következő nyomtatott szö­veg található: „dr. med. Langfelder Zsu­zsa és Reitzer András házasságot kötöt­tek." S a másik oldalon a következő kéz­írásos szöveg: „Kedves Ferenc! Kívánom a legjobbakat neked és feleségednek — ismeretlenül is. Egyben a túloldal tanúsá­ga szerint értesítelek, hogy magam is fel­vettem az igát. Remélem, mint házas is az maradsz, aki voltál .agglegénynek', mást nem is kívánok. Sok barátsággal köszön­telek magam és Zsuzsa nevében. András." (Reitzer Béla testvéréről van szó.) Politikai háttér Annak a napnak a délelőttjén, amikor az ifjú pár már nem tartózkodik a város­ban, érdekes, de fogalmazhatok úgy is, hogy drámai dolgok történnek Makón. Jobb megértésükhöz azonban kissé vissza kell kanyarodnunk az előzményekhez. Amikor Erdei Ferencet, a kormánypárti körök nyomására, gazdasági szankciók ki­látásba helyezésével kibuktatták a hagy­maszövetkezet vezetőségéből, a társulással nem szűnt meg a kapcsolata. Továbbra is vezette a szövetkezet hagymakísérleti te­lepét, ahová időnként még akkor is visz­szajárt, amikor tartózkodási helye jobbára már Budapest volt... S ha tevőlegesen már nem is vett — nem vehetett, különösen a korábbihoz ha­sonló intenzitással — részt a hagvmaker­tészek ügyeinek intézésében, hátat sem fordított azoknak, akik 1937 júliusában ellene fordultak. S úgy tűnik, bizonyos mértékig ők is számítottak tanácsaira, közreműködésére. Pont az eliesvzés közhírré tétele napján — 1938. március 15. — tudósítás ielent meg a Makói Független Űiság hasábiain: „A hagvmakertéczék a szabadkereskede­lem mellett gyűléseztek és küldöttségez­tek" címmel. Többek között ez olvasható benne: „A Hagymaszövetkezet és Egyesü­letei meghívására mintegy 800 termelő 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom