Erdei Ferenc: A makói hagyma iskolája. A Makói Múzeum Füzetei 49. (Makó, 1985)

Erdei Ferenc: A makói hagyma iskolája - Amit a makói hagymáról tudni kell! - A makói hagyma titka: a termelési eljárás

hároméves lesz a hagyma, tehát a tenyészideje mesterségesen kitolódik egy évvel. Azonban mindenütt, ahol igy termelnek, jóval kisebb dughagymát ültetnek el, mint Makón. Mig általában 100—120 kg. dughagymát ültetnek el egy holdon, addig Makón legalább 300 kg-ot, de nem ritkán ennek a kétszeresét is. Maga a dughagymás termelés tehát nem egyedülálló különössége a makói hagymakulturának, azonban a rendkívül nagy dughagymák ültetése már makói különlegesség. S ez az egyetlen körülmény magyarázza hagymánk két nevezetes tulajdonságát, nevezetesen az aránylag korai érést és az erős héjazatot. Ha kisebb dughagymát ültetünk, az lassan indul fejlődésnek és emiatt a hagyma beérése később következik be, viszont nagyobb dughagymával már annyi tartalék tápanyagot kap a tavaszi hajtás, hogy fejlődésében egy lépéssel előbbre áll. Az erősebb héjazatnak pedig az a magyarázata, hogy már tavasszal előrehaladottabb fejlődési fokon áll a nagy dughugymából eredő hajtás és minden része, levele is, hagymája is fokozottabban növekszik. Nem idősebb az ilyen hagyma, mint az apró dughagymáról származó, de előrehaladottabb fejlődésü. Az a kérdés már most, hogy mért kell Makón nagyobb dughagymát ültetni? Nyilván azért, mert időjárási és talajviszonyaink között igy lehet jobb termést elérni. Kétségtelen tapasztalat, hogy a gyengébb dughagymáról általában kisebb a termés. Vonatkozik ez különösen az u. n. külső földekre, tehát a búzatermő mezőségi lösz, illetve vályogtalajokra, tehát a várostól keletre és északra eső területekre. Már a belső földeken, tehát a réten és a Maros túlsó oldalán, szóval a várostól nyugatra és délre, a réti és folyami talajokon kisebb dughagyma is megfelelő. Mindamellett általános érvényű törvény, hogy a makói hagyma területén mindenütt a rendesnél nagyobb dughagymát kell ültetni, hogy megfelelő termést lehessen elérni. Ám ha nagyobb dughagymát kell ültetni a makói hagymakertésznek, akkor számolnia kell avval is, hogy az ilyen hagyma nagyrészben felbőrdőzik. Természetes ez, hiszen a makói dughagyma már tul van azon a nagyságon, ameddig még tartalékot kell gyűjteni a növénynek. Ez ellen a veszély ellen védekezik a makói kertész a dughagyma szárításával, s ezzel újra egy egyedülálló termelési fogást alkalmaz. A szárítást tisztara a gyakorlati tapasztalás alakította ki, s eddig nem is igen tudtunk hatásáról egyebet, minthogy igy a nagyobb dughagyma sem bördőzik föl. Néhány év őta azonban a Kísérleti Telepen alaposan kivizsgáltuk ezt a kérdést, ugy hogy most már valamennyire ismerjük ennek az eljárásnak a titkát. A szárítás legközvetlenebb hatása az, hogy az apróhagymában fölraktározott tápanyagokat, legfőképen a nedvességet kivonja a szárítás, s ezzel rászorul a növény, hogy újra tápanyaggyüjtésre fordítsa erejét, nem pedig virágzásra. Ez rendkívül egszerü dolog, s ezt minden kertész tudta azelőtt is. Amikor azonban a szárított dughagyma fejlődését összehasonlítottuk ugyanabból az auyagból származó szárítatlannal, kiderült, hogy az egész fejlődés menete megváltozik a szárítással. Későbben indul meg a szárított hagyma fejlődése — éppenugy, mint a nagyon apró dughagymáé — utí A dughagyma szárítása