Erdei Ferenc: A makói hagyma iskolája. A Makói Múzeum Füzetei 49. (Makó, 1985)

Erdei Ferenc: A makói hagyma iskolája - Amit a makói hagymáról tudni kell! - A makói hagyma: tájfajta

alakúak. Mások emlékezete szerint viszont éppen nem lapos, hanem hosszas volt ez a hagyma, tehát alul felül majdnem egyformán hegyesedő alakú. Emellett bizonyít, hogy van kísérleti telepünkön egy törzs, mely az egyik legöregebb hagymakertésztől származik s már ötven éve termeli változtatás nélkül s ez a hagyma ilyen hosszúkás alakú. Másik bizonyíték emellett, hogy az összes többi anyagunkban is nagy számmal üt ki az ilyen hosszúkás hagyma. Akár hosszabb, akár laposabb volt ez a régi makói hagyma, mindeneidre a mainál sokkal egyöntetűbb, kistermetű, élénk színű, kemény és alakjára nézve nem telten gömbölyű, hanem inkább szikárabb, „vállasabb" hagyma volt. Ez a hagyma lett ismert és elismert a piacokon európaszerte s ez a vér ma is a legnagyobb arányban van jelen a makói hagymában. A régi makói hagyma mindenesetre jó és megbízható fajta volt* azonban volt két olyan hibája, amin a kertészek régtől fogva igyekeztek javitani. Nevezetesen nem volt bőtermő és erősen hajlott a bördősödésre. Mindkét irányban kínálkozott olyan hagymafajta, amely alkalmasnak látszott a makói anyag följavitására. Ezekhez nyúlt tehát a makói kertész már nagyon régen, hogy keresztezéssel följavitsa a makói hagymát. A terméshozam növelésére különböző nagytestű nyugati hagymákat hoztak be már a mult század második felében s ezek valóban nagyobb termetűvé tették a makói hagymát. Ugyanekkor azonban hoztak be különféle délkeleteurópai lapos koránérő hagymát is, legismertebb ezek közül a pancsovai, hogy a bördősödést csökkentsék, miután ezek valóban nem olyan bördősödők, mint a makói. Pontosan nem lehet megállapítani, hogy melyek voltak ezek a behozott fajták, azt tudjuk csak biztosan, két különböző irányú beömlés történt, egyfelől nagyobb, hoszszasabb és teltebb és hosszabb tenyészidejű hagyma került a makói vérbe, másfelől pedig laposabb és koraibb érésű. Bár a nyugatról származó jövevény hagymát széliére „zita" néven emlegették, az mégsem lehetett a zitaui, vagy legalább is nemcsak az, mert annak a nyomait alig tudjuk ma már fölfedezni, Valószínű, hogy más testes nyugati fajták jöttek be inkább s még valószínűbb, hogy egyszerre több fajta is. Vég© a keveredésnek A vérkeveredés körülbelül ötven esztendőn keresztül folyt és csak közvetlenül a világháború után, a húszas években fejeződött be. Ezalatt a jövevény hagyma tökéletesen összekeveredett a makóival s így éppen amikor a nagy szemlét tartottuk, a makói hagyma fölött 1935-ben, már olyan volt, mint ma: annyira kevert és annyira egységes. A keveredés ideje alatt ugyanis aszerint, hogy a termelő kertész milyen ízléssel és gondossággal válogatta az anyahagymákat, kialakultak a makói hagyma jellegzetes változatai. Hagymaanyagunk átalakult, de nem lett azért olyan sem, mint a behozott idegen anyag, hanem a mai jellegzetes változatokat alakította ki. 1935-ben, amikor mintegy ezer kertész hagymáját összegyűjtöttük, ugy találtuk, hogy a töméntelen változat közt, van két jellegzetesen kölönböző és sűrűn föllelhető változat, amely most már a makói hagyma két főcsaládjának tekinthető. Az egyik — talán ez hasonlít jobban a régi makóihoz — kisebbtermetü, világosabb héjú, soványabb alakú, jellegzetesen kigömbölyödött felsőrészü és .vállas" hagyma s ezt az Erdeiek kezén találtuk elsősorban, 13