Polner Zoltán: Koronával koronázzák. Makó környéki népi imádságok és Krisztus- legendák. A Makói Múzeum Füzetei 48. (Makó, 1985)

BEVEZETŐ

Lajos (Arad), Bittermann Károly (Szabadka) „termékeit". De kézbe vehettem a makói Ottinger Ede nyomdájában készült imaponyvát is, amelynek címe: A Boldogságos Szűz Máriához a Magyarok kiváltképpen való Patronájához szolgáló Imádság. Előkerült az Ének a Ferentz Szállási Szent Kútrul c. ponyva is, amely a szegedi Griinn Orbán nyomdájában nyomatott 1822-ben. A ponyvák többsége 100—120 évvel ezeló'tt került ki a jeles nyomdászmesterek keze alól. Többnyire 8—12 lap terjedelmű nyomtatványok. Énekek, imádáságok. Ezt címükben is jelölik: Két szép új radnai Énekek (1820), Négy szép új Istenes Énekek (Szegeden, nyomatott Grünn János betűivel 1841), Négy Istenes Ének (Szarvas on, Réthy Lipót nyomdájában 1852), Három ajánlás Imádságok (Szabadkán, Nyomtatott Bittermann Károlynál, 1856). Ezek a ponyvák bizonyára gazdagították adatközlőim szókincsét, szóhasználatát és a szövegeket később saját ízlésüknek megfelelően átalakították. A népi imádságok eredete ma még kideríthetetlen. A válaszadást különben is e kérdésben a szakemberekre bízom, mivel magam csak elszánt gyűjtője és nem méltatója vagyok a jelzett témakörnek. Erdélyi Zsuzsanna szerint: „Mint szövegek egykori irodalmi valóságot tükröznek. Nem utolsósorban a magyar középkor nemlétezőnek hitt, jobbik esetben csak gyér szórványok s nemzetközi analógiák alapján valószínűsített, ám elveszettnek hitt műfajáról szólnak. így az Európa-szerte virágzó himnusz- és énekköltészetről, különös tekintettel a Máriasiralom-műfaj népszerű gyakorlatára." Erdélyi Zsuzsanna másik megállapítása szintén fontos volt számomra. „Jóllehet ma még semmi bizonyosságot nem tudunk róluk, meggyőződésem, hogy voltak, és előbb-utóbb előkerülnek az ősszövegek. E meggyőződésemtől függetlenül az ősszövegek problémája fennáll, és kettős: volt-e egyáltalán ősszöveg — léteztek-e ősszövegek vagy ezek csak motívumegységek voltak? Motívumegységek, melyek szövegeink egy-egy képének felelnek meg. Nagy részük kapcsolatba hozható a középkori latin egyházi irodalom bizonyos műfajaival, s ezeknek sok esetben megrongálódott, széthullt szó-állományával." Az Ómagyar Mária-siralom és a népi imádságok Már a Föld szülte fáját című kötetem összeállításakor elhatároztam, hogy az elkövetkező években megpróbálom összevetni első nemzeti versünket és a népi imádságokat. Meggyőződésem, hogy egy ilyen nagy vers nem előzmény nélküli alkotás, és nem is olyan mű, amely ne ragyoghatna rádiumként a letűnt századok mélyéről. Michelangelo Mózes szobra ez a vers, Csontváry Magányos cédrusa ez az alkotás. Világra szóló egyedi mű. Igenám, de hol van körüle a művek sokasága. Mitől ilyen rejtelmesen titokzatos sugárzása, és vajon milyen művekben verődik vissza eredeti fénye? Az Ómagyar Mária-siralom nem lehet magányos alkotás. Geoffroi de Breteuil Planctus ante nescia kezdetű egyházi énekének átköltése nem készülhetett csupán az írni tudók, a latinul értők számára. A fordításban-átköltésben bizonyára döntő ok lehetett, hogy olyanok is megismerkedjenek a liturgikus mélységű szöveggel, akik csak magyarul tudnak. Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen összehasonlító jellegű kísérlet hipotézis értékű, költőileg azonban nagyon is indokolt és izgalmas feladat. Az Ómagyar Mária-siralom sokat és sokszor emlegetett alliteráló soraihoz hasonlókat bőségesen találtam a népi imádságokban is. A Világ világa, /Virágnak virága! 5