Polner Zoltán: Koronával koronázzák. Makó környéki népi imádságok és Krisztus- legendák. A Makói Múzeum Füzetei 48. (Makó, 1985)

KRISZTUS-LEGENDÁK - Krisztus és a duhaj ácsok

8. Kérlek én tégedet Teremtő Jézusom, irgalmazz, kegyelmezz, szerelmes Krisztusom, utolsó órámon téged' kiáltsalak, Jézus szent nevével világból kimúljak. 9. Veronika Asszony — óh te boldog Asszony, csak te példádat követné minden Asszony, — ne lenne káromló, inkább szánakodó, árván és özvegyen — méltán sajnálkodó. 10. Engedd ezt Ur Isten, ki lakozol mennyben, nékem föld porának, hogy téged' dicsérjen, Ádám atyánk' vétkét — ne nézd büntetését, töröld el vétkeink' ezer mennyiségét. 11. Azért Atyák! Anyák! jól gondolkozzatok, fiatok, leányotok' jól megtanítsátok, és Isten dicsérni el ne mulasszátok, úgy adja meg Isten mennybe koronátok. Egy tépett, évszám nélküli imaponyva lapjairól közlöm eredeti formában a szálláskeresés történetét. A történet néhány motívuma rokonságban van a gyűjtött legendamesékkel, és az összevetés lehetőségét kínálja. Krisztus és a duhaj ácsok Mikor az Úr Jézus a földön járt hát méntek Szent Péterrel házrul-házra szállást keresni. Betértek az egyik asztaloshoz. Hát az asszony vót odahaza, oszt adott nekik szállást. Léfeküdtek égy ágyra. Szent Pétér még a Jézus Krisztus, és hát belül feküdt Jézus, kívül feküdt Pétér. Hazagyütt az embér. Hát ezek a csavargók mit keresnek itten. Aztán elővétt égy darab lécet, ékezdte ütni Szent Pétért, mer az vót kivűrű. Ütötte, mégelégédétt vele, kimént az udvarra. Égyszér gyün be vissza, most jut eszémbe, aszongya, a belsőnek még nem adtam. Közbe Jézus mondta, cseréljünk helyet Pétér, mer majd be talál gyünni, mégint elver. Cseréltek helyet. Aszongya, még a belsőnek nem adtam. Ezzé jól elverte mégint Pétért. Aszongya, mikó méntek másnap, Uram-Teremtőm, aszongya, büntesd má még valamivel, de nagyon elvert. Hát jól van, aszongya, légyén a puha fába akkor az a nagyon kemény vascsomó amivel kiveri az asztalos az éles szerszámjának az élit. (Csikota János, Apátfalva.) 46