Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
Hol született a Georgikon?
Az Előhang a Világban A szökés címmel jelent meg, a kötetben Prológus lett A város tanyája nem került a kötetbe. A többi hat rész megjelent a Világban is, a könyvben is. A Világban látott először napvilágot 1924. augusztus 7-én a Harena refugii című fejezet; az Újságok (augusztus 15.), a Légből kapott hírek (augusztus 19.), A jó Isten kenyérsütögetője (augusztus 20.) és a Proelia ventorum (augusztus 22.). A Légből kapott hírek címűt Móra kihagyta a kötetből, a Lelkek szabadulása című fejezet pedig (augusztus 17.) a Vajda szerkesztette kötetből maradt — érthetetlenül és magyarázat nélkül — ki. Ezért az első kiadásban szereplő 18 fejezet helyett az új kiadásban csak 17 van. Mindebből kiviláglik, hogy Makón, Diósszilágyi Sámuel házában, 1924 nyarán Móra a 18 fejezetből legföljebb hatot írhatott, a többit ekkor csupán átdolgozta, újrafogalmazta, beleillesztette új sorozatába. A Prológusban azt írta: „Hogy hol van Homokország, azt nem üthetem dobra." Diósszilágyi Sámuel a Georgikon nagyvonalú dedikációjának jóhiszeműen szó szerint hitelt adva azt írta: „így lett Makóból Homokország. Homokország, ahol az őserdőt az én kertem fenyői, juharjai, jázmin- és bodzabokrai, az erdei kis házikót a Forsythiával befutott kis búvóhely formázták. Móra hamarosan kitanulta Homokország minden zegét-zugát. Ma itt játszogatott Ósikával, aki a mosónőnk Sárija volt, és csak Murkus bácsinak titulálta — holnap meg ott kényszerítette a petúniavirágokat, hogy az égő szivartól színt változtassanak, holnapután meg a kislányommal, Évával fújták a szebbnél szebb szappanbuborékokat." Sajnos, csalódást kell okoznom a makaiaknak. Hogy is hihette Samu bácsi, hogy Makó volt Móra Homokországa? Hol van Makón homok? Ósika sem lehetett Sárika, hanem valami Józsika névre hallgató kisded tanyai férfiú. Emlegeti Móra az erdőőrt is, a Rívóerdőt is, s ezek mind félreérthetetlenné teszik a helyszínt: Móra Ferenc Homokországa „a város tanyája", azaz Várostanya, a mai Ásotthalom volt, a szegedi tanyavilág homoktengerének oázisa. Az ásotthalmi (akkor királyhalmi) erdőőri szakiskolába húzódott be az író 1918 nyarán, jóbarátjának, „a pöleldősnek" (Ósika száján ez lett a főerdészből!), Kiss Ferenc főerdőtanácsosnak szívességéből; ott írta a Georgikon első, jellegadó írásait. A címet bátyjától vette: Móra Istvánnak Homokországból címmel jelent meg még 1894. augusztus 14-én tárcája a Szegedi Naplóban. A „homokországi" írásokat azután 1924 augusztusában Diósszilágyi Sámuel vendégszerető házának kertjében átdolgozta, és újabbakkal egészítette ki. A változatok összevetése minden bizonnyal tanulságos lenne. Egy írásáról biztosan tudjuk, hogy Makón született. Makóról köszönte meg 1924. augusztus 15-én a néprajztudós Madarassy Lászlónak részvétnyilvánítását édesanyjának, Móra Mártonnénak augusztus 6-án bekövetkezett halála miatt. A kecskeméti születésű, így némiképpen földijének tekintett pesti jóbarátnak a köszönet után még ezt írta: „Viszont énbennem most nagyon feléledtek a félegyházi színek és hangok. Belőlük barkácsoltam szegény elment édesünknek fejfát. Azt hiszem, a Világ szerdai vagy csütörtöki számában kerül sorra a Georgikon című ciklusomban. Azért írom meg neked, mert tudom, hogy Te jobban megérted, mint más." Ez az írás, A jó Isten kenyérsütögetője, augusztus 20-án jelent meg. Nem véletlen, hogy ebben elő is fordul Makó neve. Az író álmában a mennyországban jár. „Először azt hittem, hogy Makó, mert az egyik ház sarkán az volt a táblára írva: Paradicsom utca." Akkor még így — ősi, 1810 óta ismert nevén — hívták a mai Gyóni Géza utcát. Homokország tehát nem Makó; a Georgikon csak részben született itt; szabatosan úgy mondhatjuk: itt fejezte be az író. Ám ez mit sem von le Makó érdemeiből, 90
