Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Március 9-én nyílik meg a makói múzeum régészeti és néprajzi kiállítása - József Attila kéziratait, emléktárgyait gyűjti a makói múzeum

és előszavával. József Attila tizenhét éves volt ekkor, a makói gimnázium hatodik osztályos tanulója, aki gyermekkorában árvaságra jutva és nyomorogva elkezdte és folytatta középiskolai tanulmányait. Gyermekkora szörnyű nélkülözésekkel, a szó szoros értelmében vett éhezéssel, mérhetetlen nyomorral a főváros bérkaszárnyáiban telt el. 1920 őszén került Makóra, hogy négy polgári után különbözetit téve a gimnáziumban tanuljon. A mostani iparostanuló-otthonban — akkor DMKE-internátus volt — kapott szállást. Egykori tanára, az internátusban is felügyelője, Galamb Ödön írta meg makói éveinek, pályakezdésének érdekes korszakát. „Nyáron lakásért és ellátásért tanítottam Mezőhegyesen" — írta József Attila önéletrajzában. A következő év nyarán kukoricacsősznek, mezei napszámosnak szegődött el Kiszomborra. Közben verseket írt, melyeket csak tanárai és testvérei láttak. Később Juhász Gyula is tudomást szerzett róla, s meglátva benne „a jövendő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé" való tehetséget, bátorította és segítette. A költő Makón és Szegeden indult el világirodalmi jelentőségű pályájára. Szegeden jelentek meg első versei, itt fogták pörbe „istenkáromlás" miatt, itt tanácsolta el az „egyetem fura ura" a tanári pályájától, amikor 1924 őszén beiratkozott az egyetemre, de a Tiszta szívvel című verse miatt az orránál tovább nem látó Horger professzor megfenyegette. József Attilának a Makón és Szegeden eltöltött négy esztendeje döntő jelentőségű volt további pályafutása, költői fejlődése szempontjából egyaránt. A makói József Attila Múzeum a közeljövőben emlékkiállítást rendez a múzeum névadójának, József Attilának életéről, különösen a makói és szegedi évek dokumentumaiból. Makón is, Szegeden is szép számmal akad még magánosok tulajdonában egy-egy József Attila-relikvia: egy-egy vers vagy levél, dedikált verseskötet, fénykép vagy más életrajzi, irodalomtörténeti érdekességű dokumentum. A múzeum most ezeket összegyűjti a kiállítás céljaira. A budapesti Petőfi-házban levő József Attila Emlékmúzeum két szobácskája már őriz sok értékes iratot és tárgyat, de illő, hogy a makói és a szegedi évek dokumentumai helyben, Makón legyenek kiállítva. Az eddigi kutatás is sok és értékes anyagot tárt már föl: Galamb Ödön, Szabolcsi Gábor, Scheiber Sándor és az Irodalomtörténeti Társaság József Attila-munkaközösségének közlései már sok kiadatlan József Attila-verset tettek közkinccsé. Szakembereinknek ezeken kívül még sok más József Attila-kéziratról és -levélről van tudomásuk. Remélhető, hogy a József Attila-kiállítás céljaira most már azok is átengedik, és a nemzet használatára bocsátják anyagukat, akik helytelen önzésből vagy számításból, hasznosítható vagyontárgyként őrizve e dokumentumokat, elzárkóztak eddig a hasonló kérés elől. Annál is inkább ajánlatos ezeknek a nemzeti értékeknek a köz rendelkezésére bocsátása, mert hiszen ma már törvényszabta kötelesség a történeti és muzeális értékek bejelentése és letétbe helyezése. József Attila nevét Makón többféle intézmény: kultúrotthon, múzeum, termelőszövetkezet őrzi, és bizonyára rövidesen szobra is hirdetni fogja a nagy költő emlékét. Életműve, nagy tanítása ugyan az egész nemzet egyik legnagyobb és legértékesebb kulturális tradíciója, de Makónak és Szegednek még külön is elkötelező erejű, haladó hagyománya. A proletariátus nagy költőjének beteljesült jóslata: Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani! 4