Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Barna János. Születésének 80. évfordulójára

talatai a legjelentősebbek. Bruder János és munkatársai kidolgozták a dughagymatalajelőkészítés, -vetés és -növényápolás gépesítését. Szívesen vettünk volna ezekről a nagy jelentőségű eredményekről részletesebb beszámolót és több tanulságos képet is. A makói módszerű hagymatermesztésnek ugyanis legdöntőbb jelentőségű munkafázisa a hagyma (főként a dughagyma) szedése: ennek a roppant munkaigényes, nehéz munkának a gépesítése — meggyőződésem szerint — a nagyüzemi hagymatermesztés kulcskérdése. Már 1920-ban történtek kísérletek ennek megoldására, és csaknem egy évtizede, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság igényeinek előtérbe kerülésével behatóbb kísérleti munka kezdődött. Az ilyenkor szükségszerű átmeneti kudarcok is voltaképpen előbbre vitték a megoldást (gondolok a Schőbel-féle szedőgép kísérleti példányára, amely sikertelenségével is utat mutatott a jobb megoldások felé!), és lehetővé tették, hogy most éppen a Bruder-f^le konstrukció, az ún. „hagymamindenes" eredményeiről beszélhessünk. Bruder János szűkszavúan csak ennyit ír: „Dughagymaérés idején a gépre seprőszerkezet szerelhető fel, melynek segítségével az elszáradt dughagymaszárat gyorsan és jól leseperhetjük. A dughagyma felszedésének megkönnyítése érdekében egy tárcsás szerkezet szerelhető a gépre, mellyel a talajból a dughagymát kiemelhetjük. A szerkezet sorban lerakja a dughagymát, és a földről a dolgozó szedi össze; 10 órás műszak alatt minden egyes munkafázisból átlagosan 5 kat. holdat végez el." Bruder János új könyve hasznos gazdagodása a hagymatermesztés szakirodalmának, amely szerintem az eddiginél is több figyelmet érdemelne. A hagymatermesztés népgazdasági és társadalmi jelentősége megérdemelné, hogy megszülessék az a „hagymamonográfia", amelyet Bruder első könyve kapcsán is sürgettem, s amely a termesztés történelmi, gazdasági, társadalmi, néprajzi, növénytani stb. problémáit egy munkaközösség komplex munkájaként egy korpuszban adná közre. Szeretném, ha Bruder János, akinek a hagyma sorsa szívügye: kezdeményezője, szervezője és szerkesztője lenne ennek a hagymamonográfiának. Több mint egy évtizedes hagymakutatói munkásságával ő vált erre a leghivatottabbá. Csongrád Megyei Hírlap, 1960. február 9. Barna János Születésének 80. évfordulójára A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban őriznek egy előfizetésgyűjtő ívet: József Attila Nincsen apám, se anyám c. verseskötetére toborzott rajta előfizetőket makói barátai között a költő nemrég elhunyt kedves tanára, Tettamanti Béla. Három név van csak rajta, s e három előfizető is csupán az olcsóbb, egyszerű kiadást rendelte meg 2 pengő 20 filléres áron, az amatőrkiadás 15 pengős luxusára nem volt pénzük. Nem is csuda: a gazdasági válság már megkezdődött, s a három makói literátus tanárember volt, anyagiakban sosem dúskálhatott. E három név: Barna János, Galamb Ödön, Falábú Jenő. Az utóbbi kettő a gimnáziumban egykoron tanára a költőnek; Barna János nem tanította, de jól ismerte és szerette a fiatal József Attilát. Ő maga is művészember volt, tudós és műfordító. Bár a fővárosban született, anyai ágon makói származású volt, s már diákkorában gyakorta hosszasan vendégeskedett rokonainál. Bátyja, Barna Sándor (1869—1928) révén, aki a Maros és a Csanádi Lapok szerkesztője volt; első írásai is 60