Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Gyi, fakó, nem messzi van Makó! Makó szólásokban

jait játszották. Móra Ferenc, Juhász Gyula és a már majdnem elfelejtett Réti Ödön volt e három szegedi literátor. Közös estjük elé a költő, Juhász Gyula írt prológust. Az ő prológusának befejező négy sora mintha máig visszhangoznék, s kínálkoznék most számomra, hogy ezekkel nyissam meg a magyar könyv ünnepi hete alkalmából mai estünket. Nekünk, a magyar vidék mai tollforgatóinak sem kell más, Csak szívetek megértő dobbanása: Magyar vidék bennük leljen magára. Magára leljen és magát szeresse! Legyen családi ünnep ez az este. Fényszóró, 1955. február Elhangzott az ünnepi könyvhét alkalmából 1954. október 6-án rendezett irodal­mi est bevezetőjeként. Gyí, fakó, nem messzi van Makó! Makó szólásokban A magyar parasztság évszázados hagyományai számtalan szólást, közmondást, hasonlatot és szóképet őriznek. Ezeknek jórészével napjainkban is, mindennapi be­szédünkben élünk, de kevésnek ismerjük ma már keletkezését, értelmét. így va­gyunk szűkebb hazánk, vidékünk szólásaival is, amelyeknek egy részét szorgos ku­tatók már összegyűjtötték, de hagytak még jócskán tennivalót az utókornak, a nép­hagyományok mai kutatóinak is. A derék Szirbik Miklós például már 1836-ban följegyezte az egyik híres makói szólást, amelyet máig is emlegetnek néhanapján: „Makóra, ha rossz vagy, régi köz­mondás: de igaz-e?" — írja a város szorgalmas krónikása, aztán így próbálja ma­gyarázni a szólást: „Mit értsünk rajta, ez a kérdés? Úgy látszik, ezzel azt akarják a tsúfolók jelenteni, hogy Makó minden rosszat bévesz. Az igaz, hogy ide sok gyüle­vész nép tódult eleitől fogva, és még ma is, aki egyszer ide jön, nem igen megy ki in­nét; és éppen ez az oka a város olly szaporán való nevekedésének, de ami Makónak ditsőségére válik, s azt mutatja, hogy itt az élés módja könnyebb, a tereh (azaz a te­her — PL) kevesebb, mint másutt Egyébaránt a rosszakat itt is megbüntetik; sőt azoknak sokszor a közemberek is magokat bíráikká, és bosszúállóikká teszik. Az említett közmondásra hát mi makaiak, a mondott értelemben a tsúfolódás, és irigy­ség bélyeget ütjük, s annak ezt az ellenkező értelmet adjuk: ha rossz vagy, eredj Ma­kóra, majd megtanítanak ott." így vélekszik Diósszilágyi Sámuel is a Marosvidék című makói újság 1928. de­cember 25-i számában megjelent cikkében Ám a szólásnak van hosszabb változata is. Hódmezővásárhely nagy fia, Török Károly 1873-ban így közölte a Magyar Nyelvőrben: „Makóra, ha rossz vagy — Túr­ra, ha kopasz vagy!" Csefkó Gyula, ugyancsak a Nyelvőrben szépen kimutatta, hogy a túri, azaz a mezőtúri vásárok régen híresek voltak, s ott lehetett venni a híres túri süveget. A kopasz ember baján tehát Túr segített; a túri süveg födte el szégye­nét. S hogy miképpen segített viszont a rossz emberen Makó, arra meg egy másik kis cikkecske, Cs M. monogram alatt, vet világot a Nyelvőr 1897. évfolyamában: 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom