Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Gyi, fakó, nem messzi van Makó! Makó szólásokban

jait játszották. Móra Ferenc, Juhász Gyula és a már majdnem elfelejtett Réti Ödön volt e három szegedi literátor. Közös estjük elé a költő, Juhász Gyula írt prológust. Az ő prológusának befejező négy sora mintha máig visszhangoznék, s kínálkoznék most számomra, hogy ezekkel nyissam meg a magyar könyv ünnepi hete alkalmából mai estünket. Nekünk, a magyar vidék mai tollforgatóinak sem kell más, Csak szívetek megértő dobbanása: Magyar vidék bennük leljen magára. Magára leljen és magát szeresse! Legyen családi ünnep ez az este. Fényszóró, 1955. február Elhangzott az ünnepi könyvhét alkalmából 1954. október 6-án rendezett irodalmi est bevezetőjeként. Gyí, fakó, nem messzi van Makó! Makó szólásokban A magyar parasztság évszázados hagyományai számtalan szólást, közmondást, hasonlatot és szóképet őriznek. Ezeknek jórészével napjainkban is, mindennapi beszédünkben élünk, de kevésnek ismerjük ma már keletkezését, értelmét. így vagyunk szűkebb hazánk, vidékünk szólásaival is, amelyeknek egy részét szorgos kutatók már összegyűjtötték, de hagytak még jócskán tennivalót az utókornak, a néphagyományok mai kutatóinak is. A derék Szirbik Miklós például már 1836-ban följegyezte az egyik híres makói szólást, amelyet máig is emlegetnek néhanapján: „Makóra, ha rossz vagy, régi közmondás: de igaz-e?" — írja a város szorgalmas krónikása, aztán így próbálja magyarázni a szólást: „Mit értsünk rajta, ez a kérdés? Úgy látszik, ezzel azt akarják a tsúfolók jelenteni, hogy Makó minden rosszat bévesz. Az igaz, hogy ide sok gyülevész nép tódult eleitől fogva, és még ma is, aki egyszer ide jön, nem igen megy ki innét; és éppen ez az oka a város olly szaporán való nevekedésének, de ami Makónak ditsőségére válik, s azt mutatja, hogy itt az élés módja könnyebb, a tereh (azaz a teher — PL) kevesebb, mint másutt Egyébaránt a rosszakat itt is megbüntetik; sőt azoknak sokszor a közemberek is magokat bíráikká, és bosszúállóikká teszik. Az említett közmondásra hát mi makaiak, a mondott értelemben a tsúfolódás, és irigység bélyeget ütjük, s annak ezt az ellenkező értelmet adjuk: ha rossz vagy, eredj Makóra, majd megtanítanak ott." így vélekszik Diósszilágyi Sámuel is a Marosvidék című makói újság 1928. december 25-i számában megjelent cikkében Ám a szólásnak van hosszabb változata is. Hódmezővásárhely nagy fia, Török Károly 1873-ban így közölte a Magyar Nyelvőrben: „Makóra, ha rossz vagy — Túrra, ha kopasz vagy!" Csefkó Gyula, ugyancsak a Nyelvőrben szépen kimutatta, hogy a túri, azaz a mezőtúri vásárok régen híresek voltak, s ott lehetett venni a híres túri süveget. A kopasz ember baján tehát Túr segített; a túri süveg födte el szégyenét. S hogy miképpen segített viszont a rossz emberen Makó, arra meg egy másik kis cikkecske, Cs M. monogram alatt, vet világot a Nyelvőr 1897. évfolyamában: 48