Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
Makó nevezetességei
3 József Attila Makó „fogadott fia". Ötödikes gimnazista lesz, amikor 1920 őszén gyámjának makói családi kapcsolatai révén a városba kerül. Intemátusi diák; gyámja, nénje nem sokkal segíti, de tehetségével, rendkívüliségével csakhamar magára vonja a figyelmet, s megszerzi a város haladó társadalmának szeretetét, erkölcsi és anyagi támogatását. Első verseit intemátusi fölügyelőtanárjának, Márton Györgynek mutatja meg (akinek kéziratos visszaemlékezéseit a költőről a múzeum őrzi), ő viszi el magyartanárához, Galamb Ödönhöz, aki később, 1941-ben könyvben írja meg József Attila makói éveiből mindazt, amiben neki is része volt. Tanárai ismertetik meg a makói újságírókkal, Saitos Gyulával és Espersit Jánossal, aki mint a liberális ellenzéki Makói Reggeli Újság szerkesztője helyet ad a fiatal diákköltő első verseinek. Az önképzőkörben szereplő és verseivel jutalmat nyerő diák így jut el 17 éves fővel a nyilvánosságig, sőt — ugyancsak Espersit révén — kora legnagyobb költőjének, Juhász Gyulának barátságát is így szerzi meg. Még mindig 17 éves, amikor 1922 karácsonyán, barátainak jóvoltából, Juhász Gyula merészen jósló előszavával megjelenik első versesfüzete, a Szépség koldusa, amellyel még mestereinek szorosan a nyomában, Ady, Juhász Gyula és a modernek hatásának jeleivel, de önálló úton megindul a költői halhatatlanság felé, hogy másfél évtized múltán a tragikus halálba, de egyszersmind a világirodalom, a proletárirodalom klasszikusai közé érkezzék. Az internátusból, ahol ma már domborműve és márványtáblája hirdeti emlékét (Köztársaság tér 10.), 1922 nyarán végleg kiköltözik; nyáron kukoricacsősz Kiszomboron (sok szép vers őrzi e nyár emlékét: Aratás, A gép elkapta, Kukoricaföldön, Az-éhség stb.), ősszel magántanító Iritz likőrgyároséknál, majd Espersit buzdítására hozzákezd, hogy magántanulóként tegye le a hátralevő két gimnáziumi osztályt. Espersithez (a Kazinczy u. 6. számú ház udvari részébe) költözik, s készül vizsgáira. Sikerrel le is teszi, majd ugyanez év, 1923 decemberében Pesten leérettségizik. Utána visszatér Makóra pihenni „szeretett János bácsijához", ősszel, hogy közel lehessen a városhoz, Espersithez, a sok ismerős, kedves lányhoz (a hideg Mártához, Cacához és a mélyszemű Riához, akikhez e korszak szép szerelmes versei íródtak), a szegedi egyetemre iratkozik be. Onnét jár ki Espersithez, vagy ha János bácsi vendégszobája foglalt, akkor egy-két hétre is otthont nyújt neki a másik, nem kevésbé melegszívű, művelt, haladó gondolkodású mecénás, a villanytelep igazgatója, Kesztner Zoltán, akinek házán (Liget u. 3.) szintén nemrég óta emléktábla hirdeti, hogy ott is sokat tartózkodott a nagy költő. Azután, hogy Horger Antal úr, „a szegedi egyetem fura ura" jóvoltából itthagyja Szegedet, megszakad ez a közvetlen kapcsolat, de még nem végleg. Leveleivel Bécsből is, Pestről is fölkeresi János bácsit, s 1930-ban, amikor nénje a vásárhelyi Bányai Lászlóhoz megy férjhez, sokszor átrándul még a szomszédból a régi barátokhoz, hogy a Maros-parti csárdában meg a Gödörben vidám borozgatással hányják-vessék meg a politika, a költészet újabb és újabb ügyeitbajait. Többet azután már nem jön Makóra: mit is kereshetne itt, hiszen 1931-ben tragikus hirtelenséggel, szívszélhűdésben meghal János bácsi. Juhász Gyula 1929 óta szanatóriumban van, haláláig már vele sem lehet szót váltani. Az az eleven kulturális élet, amely egy időre Makót a magyar irodalom egyik gócpontjává tette, hamvába hal. József Attila emlékét — a már elhelyezett és még elhelyezendő emléktáblákon és az 1955. április 11-én, a költő születése 50. évfordulóján országos ünnepség keretében fölavatandó szobrán kívül — a múzeum is őrzi. Nemcsak nevében, de állandó kiállításával is, amely a költő itteni korszakából az utóbbi években fölkutatott, rész39
