Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
A makói hagymatermesztés időszerű kérdései
melt szőlőt, dohányt, s csak a köztesként is termelhető zöldségfélék (torma, gyökér, sárgarépa stb.) maradtak meg máig a hagyma mellett. A város körüli kertekről a hagymatermelés kiáradt a szántóföldekre, sőt a környékbeli falukra is. A makói nép fölismerte a talajban és az éghajlatban rejlő lehetőségeket, és ezekhez kitűnően alkalmazkodva alakította ki sajátos termelési módszereit, s ezeknek megfelelő különleges munkaeszközöket is készített. A népi termesztési eljárás néhány egyedülálló munkamozzanata, mint az osztályozás és a szárítás; a makói termesztési módot megkülönbözteti a világ többi hagymatermelő vidékén ismert eljárásoktól. A Szovjetunió néhány, a miénkhez éghajlati viszonyokban hasonló vidékén folyik csak a makóitól nem sokban különböző módszerű hagymatermesztés. Ezeken a vidékeken — ahol ugyancsak évszázadok óta hagyományos népi gazdasági kultúra a hagymatermesztés — szintén ismerik a dughagymás termelést, sőt sok helyütt „szárítják", hőkezelik is a dughagymát. De a Szovjetunióban a dughagymás termelés mellett gyakori a magról, sőt palántáról való ültetés is. A dughagymás termelés, mely a makói termesztési mód egyik legdöntőbb sajátos eljárása, maga is a népi nemesítés jelentős eredménye, mert az ember tevékeny és sikeres beavatkozását jelenti a természet rendjébe. A hagyma, mely természeténél fogva kétéves növény, a makói hagymások kezén háromévessé változott. A magról kifejlődő hagymát fejlődésében megállítva teleltetik — s ez alatt hőkezelik —, s csak a következő évben hagyják továbbfejlődni nagyhagymává, majd a harmadik évben hozhat a nagyhagyma feketemagot. A „szárításnak" nevezett hőkezelés célja megállítani a hagyma fejlődését, nehogy természetes hajlama a már második évben szokásos fölbördőzésre, magszárhozásra, érvényesüljön. Emellett a hőkezelés után a hagyma gyorsabban fejlődik, és nagyobbra nő, tehát ennek a népi eredetű termelési fogásnak jelentős termésfokozó szerepe is van. A makói módszerű hagymatermesztés időszerű kérdései között a legnagyobb jelentőségű a dughagyma hőkezelésének, „szárításának" új, nagyüzemi módszere. A nagyüzemi hőkezelést a voronyezsi mezőgazdasági kutatóintézet egyik munkatársának, D. I. Tferpugovnak kísérletei alapján már az elmúlt évben is sikerrel alkalmazták Makón. A 15 napig 35—40 fokos hővel történő „szárítás" nemcsak olcsóbb és egészségesebb, mint a lakószobák kemencéi fölött körülbelül 80 napig 20 fokon rácson történő hosszadalmas, sok tüzelőt fölemésztő és levegőt rontó hagyományos eljárás, de sikeresebb is, mert a fölbördőzést az eddiginél is alacsonyabb százalékra szorítja le. Ez a bevált újítás a szocialista tudomány nagy segítsége a hagymatermesztőknek, és a termelési költség csökkentését, a hagymatermelők egészségi viszonyainak javulását teszi lehetővé. A hagymatermesztés gépesítése a hőkezelés mellett a másik időszerű föladat, melynek megvalósítását a szövetkezeti-nagyüzemi gazdálkodás egyre fokozódó térhódítása a makói hagymakörzetben, elsősorban pedig Makó termelőszövetkezeti várossá fejlődése tesz parancsolóan és sürgősen szükségessé. A Szovjetunióban nemcsak a hagymaszedés, de a dughagyma ültetése is gépesítve van már. Nálunk most folynak kísérletek apróhagyma- és nagyhagyma-szedő gépek megalkotására. Schőbel György és Márton József hagymaszedőgép-konstrukciói a közvetlen megvalósítás előtt állnak. Ha ezek a gépek beválnak, egy-két év múlva megszabadul a hagymatermelő a legtöbb időt és nagy fáradságot igénylő hagymaszedéstől: Schőbel György gépe — számítása szerint — naponta 4 holdról szedi föl egyetlen ember közreműködésével a dughagymát. A gépesítés ilyen mértékű megvalósulása, mely természetesen csak a nagyüzemi, szövetkezeti gazdálkodás útján érhető el, lehetővé teszi a hagymatermelés mennyiségi növelését. A hagyma vetésterülete, amely már ma is jóval nagyobb, mint a fölszabadulás előtt bármikor is, a szocialista viszonyok 7