Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
Tettamanti Béla emléktáblája előtt
gyar akadémikusok" klubjába, nemcsak olvasni, hanem mellékkeresetként takarítani is. Mindenesetre Galamb Ödön leveléből tudjuk, hogy Tettamanti tájékoztatta őt József Attila kinti sorsáról. Majd amikor Tettamanti bekerült a szegedi egyetemen működő Tanárvizsgáló Bizottság jegyzőjének, ő tájékoztatta József Attilát a lanárvizsgai követelményekről. Erre is válaszolva Párizsból Galamb Ödönnek 1927. január 23-án ezeket az évődő, bizalmas barátságról tanúskodó sorokat irta a költő: „ Tanáraimat, ha nem is illedelmesen, de üdvözlöm..." „Tettamantiék még Makón vannak? Mert akkor Bcla Bának is írok — igaz, hogy ő nagy úr, szipkából szíjjá a tanárpurzicsánt, nem ír egy böiűt sem válaszképen, bár az is igaz, hogy nem tudom hamarjában, hogy mikor, két vagy három éve van-e, hogy megrohantam aimablc linge-eimmel — de megérdemli, hármast adott a nyolcadikban, és képzeld, már akkor sem volt hajlandó minden Ion tartás nélkül elhinni, hogy én vagyok a világ teteje. Néki speciális üdvözletet küldök..." A Harc a békességéri című versének kéziratát 1923. június 12-én ezekkel a jellemző szavakkal ajánlotta: „Tettamanti Bélának, a békés harcosnak ölelő kemény és magyar, emberi szeretettel." Az említett fényképre i rott ajánlásban nyilván nemcsak magát, hanem Tettamanti Bélát is „a jövendő emberek közül" a Horthy-korszakba „idecsöppent", s ezért a kor szemében bűnös egyéniségnek minősítette. Nyilván mindkettejük közös hite volt a Harc a békességén jövendölése, jövőkivánása: Jóság légyen e föld, lassu eső ha reng Új istent kereső bujdokulás egén! Jusson végre igazság Bő kenyeréhez a munka s eszme! Mind a ketten, a baráti kör többi tagja is — Juhász Gyula, Móra Ferenc, Espersit János, Galamb Ödön, Kosztner Zoltán, Diósszilágyi Sámuel, Könyves-Kolonics József, Fried Ármin — ebben a jövőben hittek. Azt remélték, messianisztikus hittel, hogy hamarosan eljön. Mi már tudjuk, az emberiség bajain nem egyszerű dolog javítani. Annál inkább kell megbecsülnünk azokat, akik a maguk körében mindent megtettek érte, s ha kicsivel is, de másként hagyták itt e világot, mint ahogy találták. Mint Tettamanti Béla is. Elhangzott I9S4. szeptember 28-án Makón a Liget u. l/D számú ház előtt. 114
