Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Szemlélődés Kiszomboron - Gondolatok a könyvtárban

úton, az 1. sz. alatt, a Rónayak egyik házában kapott helyet, mindössze nyolcvan négyzetméteren. Helyzete kezdettől fogva tarthatatlan volt, legszűkebb föladatait is alig tudta ilyen körülmények között ellátni. Ráadásul társbérletbe volt kényszerítve az öregek napközi otthonával. A hetvenes évek végére a nagyközségi tanács vezetői is belátták, hogy így a könyvtár kidobott pénz, föladatának nem tud megfelelni. Először el akarták költöztetni, de a községnek sem új épület emeléséhez, sem valamely műemlékjellegű régi ház újjáépítéséhez nem volt 4—5 millió forintja. Úgy döntöttek tehát, hogy addigi helyén bővítik ki és újítják föl a könyvtárat. A hely alkalmas; a község rendezési tervében abban a háromszögben, amelyikben a könyvtár is van, kereskedelmi egységek épülnek. Az öregek napközi otthonát áthelyezték, így a könyvtár alapterülete több mint kétszeresére, 200 négyzetméterre bővült. Ma ez a makói körzet legnagyobb könyvtára. A kedvező elhelyezés jó mutatója a tárolási index: 81; a megyében a legalacsonyabbak közé tartozik. Először a Makói Városfejlesztési Üzem kezdte a fölújítást, majd 1980 őszétől a Szegedi Építőipari Szövetkezet folytatta. A helyiségek beosztásában figyelembe vették a Somogyi-könyvtár módszertani osztályának az olvasóteremre, ifjúsági részlegre vonatkozó javaslatait. Korszerűsítették a villanyhálózatot, a padlót parkettával cserélték ki, átépítették a tetőszerkezetet, megszüntették a talajvízzel folyton megtelő pincét. Addig ivóvíz sem volt: most mosdó, WC, olajtároló van; egyelőre olajkályhákkal fűtenek. ígéretet kaptak a postától, hogy hamarosan telefonjuk is lesz. Kiszombor nagyközség tanácsa mintegy 650 ezer forintot költött könyvtárára. A megyei tanács 1980-ban 50 ezer forintot adott a könyvállomány bővítésére, 1981ben 250 ezer forintot a berendezésre, fölszerelésre. A nagyközségi tanacs 1982-ben 60 ezer forintot tervezett a könyvanyag gyarapítására. Az átépítés elhúzódott, az átadási határidőket hazai szokás szerint többször elhalasztották, de a könyvtár közben — egy-két nap kivételével, például parkettázáskor — folyton nyitva volt. Csökkent ugyan az olvasók száma és a forgalom, de törzsközönségét nem veszítette el, sőt amikor végre elkészült a fölújítás, és fénylő padozattal, ízlésesen összeválogatott, élénk színű modern bútorok közt, szinte új intézményként fogadhatta látogatóit, az érdeklődők száma még szaporodott is. A megújhodott könyvtár ünnepélyes átadására 1981. november 5-én került sor. Utána a látogatottság szemmel láthatóan megnőtt. A nyitvatartás, az ötnapos munkahétre való átállás ellenére, ugyancsak bővült heti 6 órával. Ezt az tette lehetővé, hogy most már két főfoglalkozású könyvtáros működik Zomboron: vezetőként a főiskolai végzettségű Nagy-György Jánosné, aki jó munkájának elismeréséül 1981 augusztusában miniszteri dicséretet kapott; munkatársa pedig a korábbi ferencszállási könyvtáros, a középfokú képesítésű Bánhidi Lászlóné. Korábban méltánytalanul alacsony fizetésüket a tanács a megyei könyvtár javaslatára megértéssel fölemelte. Jelenleg a székhelyközség könyvtárában mintegy 16 ezer kötet könyv szolgálja az olvasókat, tehát egy kiszombori lakosra 3,2 kötet jut. Egy olvasó évi átlagban 37,4 könyvet kölcsönöz. A beszerzésből egy lakosra 20 forint 40 fillér jut. A könyvek jó állapotban vannak, idejében selejteznek, utánpótlásról gondoskodnak. 1981-ben, tehát a fölújítás ideje alatt, 838 beiratkozott olvasójuk volt (a község lakosságának 18,3 százaléka!); ebből iskolás 359. Kétkézi dolgozó 122, szövetkezeti gazda 20, szellemi foglalkozású 54, ügyintéző 34. A fölújítás alatt a rendezvényeket a művelődési házban vagy az iskolában tartották. Amikor ott jártam, két iskolai csoport is vendégeskedett a könyvtárban. Baróczi Tamás tanító a másodikosokat hozta el gyermekkönyvtári foglalkozásra, 110