Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Szemlélődés Kiszomboron - Az Árpád-kori körtemplom

Ottjártamkor éppen folyt az eredeti körtemplom helyreállítása az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával, Erdei Ferenc tervei szerint, Takács György vezetésével. A körtemplomot leválasztották a későbbi templom hajójától; ezt a szembemiséző oltárok újabb gyakorlata tette lehetővé, hiszen a régi szentélynek (amely magába foglalta a körtemplomot is) megszűnt hagyományos szerepe. Az Árpád-kori templom kívülről henger alakú, külső alaprajza mintegy nyolc méter átmérőjű kör. Belső alaprajza hatszögű, lóhere alakú. A hat szögletnek, karéjnak megfelelően hat félkör alakú fülke van benne. E fülkék fönt félkupolában végződnek, fölöttük pedig gótikus bordázatú központi kupola látható. A fülkék román stílusú keskeny ikerablakai, a fülkék közötti keskeny félpillérek és a belőlük emelkedő gótikus ívbordák jellemzik a kis műremeket. Fettich Nándor szerint: „A karéjokban levő féloszlopokon olyan életfa alkotja az oszlopfőt, melynek középső csúcsos levele egyenesen le van vágva. A keresztre feszített Krisztus jelképes ábrázolása ez, az írni-olvasni nem tudó, de ősidők óta jelképekben gondolkodó nép egyszerű gyermekei számára. Ilyen levágott végű életfát még nem láttam." A freskókat valószínűleg a Csanád nemzetségbeli Telegdi Tamás csanádi püspök csináltatta püspöksége alatt, 1350 és 1358 között. Tamás püspök nemcsak a pápák, hanem Nagy Lajos király kedves embere is volt, gyakran megfordult a visegrádi és a budai udvarban, s onnan hozta magával a kezdődő reneszánsz ízlésvilágát. Valószínű, hogy a freskókat olasz mesterekkel készíttette. Az őket először elemző Bíró Béla a veszprémi Gizella-kápolna freskóival ítélte közeli rokonnak, sőt föltételezte, hogy alkotójuk is azonos. Valószínű, hogy valamikor az egész templomocskát freskók díszítették. Most a templom hajójával szemben levő fülke ablakától balra három álló, jobbra két ülő alak látható. Á képeket egymástól egy-egy festett gótikus oszlop választja el. Abban minden kutató megegyezik, hogy balra az első kép Szent Veronikát ábrázolja a Krisztus arcát megörökítő kendővel. A többiek azonosításában azonban mindeddig sok az eltérés. Legutóbb Dávid Katalin vizsgálta a kérdést, s az ő megállapításai tetszenek a legmeggyőzőbbnek. Szerinte a freskók képzetköre az úgynevezett Nagy Szent Család ikonográfiájában gyökerezik. Ez Szűz Mária anyját, Ánnát, s ennek férjeit (Joachimot, majd ennek halála után Kleofást, utóbb még Salomást) is ábrázolja. Eszerint a második nőalak Salomás lánya, Mária, két leányával, amint kezét ezeknek a fején, pontosabban glóriájukon nyugtatja. A harmadik nőalak a kezében tartott sárkány (a megszemélyesített ördög) motívuma alapján Antióchiai Szent Margit. A negyedik kép, amely méretében kiemelkedik a többi közül, trónon ülve ábrázolja Szent Annát, egyik térdén a kis Mária, másik térdén a gyermek Jézus ül. Tisztázatlan az ötödik alak, az egyetlen férfiábrázolás. Bal kezében íróvessző, jobbjával pedig a szék támlájára helyezett könyvre mutat. A könyv lapjain gótikus betűkből pár szó látható. Ha el tudná valaki olvasni, talán el lehetne dönteni, vajon evangélista-e (Lukács? Máté? János?) vagy valamelyik apostol (Pál? a mecénás püspök védőszentje, Tamás?), netán a széke fölött lebegő galamb jelképéből következtethetően Nagy Szent Gergely. Ugyanezen a freskón van a falba karcolva egy szintén megfejtetlen török írás az Alföld egyetlen török emléke. A törökök állítólag előbb istállónak, majd fürdőnek, utóbb mecsetnek használták a templomot. 1744-ben fatornyú templomot építettek a régi körtemplomhoz: ekkor lett az Árpád-kori maradványból az új templom szentélye. A hozzáépítés helyén természetesen teljesen eltüntettek egy fülkét, a két mellette levőt pedig félig elvágták. (Ezeket most helyreállították.) 1777-ben lebontották a templomot, és helyébe barokk hajót 102