Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Szemlélődés Kiszomboron - Az Árpád-kori körtemplom

Diósszilágyi „fölorvos úr" („mert ez a főorvos értelmes címe ott, ahol alorvos is van") autóját is Móra rendelkezésére bocsátotta. „A kiszombori hunok, gepidák, avarok és honfoglaló magyarok föltámasztásának dicsőségében — írta Móra 1931. július 5-én a Délmagyarországban megjelent Levél Makóra című tárcájában — neki több része van, mint nekem, sőt talán több, mint maguknak az itt fölsorakoztatott vitézkedő nemzeteknek." 1931 őszén már Diósszilágyi Sámuelnek sem volt gépkocsija, a gazdasági válság miatt túladott rajta. Mikor híre ment, hogy Mórának gyalog kellene kijárnia Zom­borra, a makói özvegy Nacsa Andrásné hintót bocsátott az író rendelkezésére. „így aztán, özv. Nacsa Andrásné lovait befogván a kultúra szolgálatába, föl is ásattuk az állami utat, megmentettük a hunok encsembencsemjeit" — írta Móra. Mert sok el­keserítő tapasztalata mellett voltak kedvező élményei is. Nemcsak a szőregi kémény­seprő, a morva eredetű Máder Ferenc, meg szomszédja, a szerb Sztojkov Dusán járt kezére, hanem a makói munkás, Takács Imre is; ő levelezőlapot küldött Mórának, amikor a főtéri iskola alapozásakor temetőre bukkantak. „Harminc éve vagyok keze-lába a szegedi múzeumnak, de még itthon ilyen Takács Imrét nem találtam. Pedig ugyan kerestem." És Czuczi János, akinek alakját ugyanúgy megörökítette az író, mint a fölsoroltakét, „nem hagyta magát": a szegedi múzeum neki köszönheti a legtöbb kiszombori és környéki (klárafalvi, ferencszállási, deszki) lelet bejelentését. A zombori O. temetőre, a vasúti őrháztól délre haladó dűlőút mellett, a Tanyahal­mon, szintén ő bukkant. Az Árpád-kori körtemplom Sokat emlegettem az imént az Óbébai utat. Óbéba ma Romániához tartozó kis­község; a falu szélén van a hármas határ: Magyarország, Jugoszlávia és Románia területének találkozó pontja. Kiszombor hajdan Torontál vármegyéhez, a nagy­szentmiklósi járásba tartozott (Nagyszentmiklóson nemcsak Bartók Béla született, hanem Herman Lipót, Madarász Emil, Espersit János, Makai Ödön és Fenyves Fe­renc is ) Kiszombor közepe szabályos keresztút: négy országút találkozik itt össze. Tria­non előtt négyfelé indulhatott innen az utas: a Szegedről jövő egyenesen Nagyszent­miklósra, onnan Temesvárra folytathatta útját; a Makóról érkező Óbéba, majd Tö­rökkanizsa és Nagykikinda felé mehetett tovább. Az Óbébai út ma Lenin nevét viseli, a Nagyszentmiklósi út pedig, mivel arról érkeztek a Vörös Hadsereg harcosai, a Föl­szabadulás útja Pár lépésnyire az utak találkozásától áll a község katolikus temploma. Mai for­májában — a korábbi alapokra — 1910-ben épült. 1939-ben, restaurálásakor buk­kant elő a szentélyből a legrégibb része: egy kicsiny, Árpád-kori, all. század végén épült, a 13 század közepén átépített körtemplom, a 14. század közepéről való fres­kókkal Az egyházmegye történetírója, Juhász Kálmán szerint: „Kétségkívül a Csanád nemzetség, e terület kegyura építtette. Kis méretei miatt azt tartják, hogy nem volt a falu temploma, hanem a kegyúri család keresztelő kápolnája. Az akkori gyér lakos­ságra való tekintettel azonban lehetséges, hogy mégis plébániaegyházul szolgált." Csemegi József, a neves épitészettörténész e műemlék ritkaságát emeli ki: a hat­szögre szerkesztett körépítmény — a négy- és nyolcfülkéssel szemben — az ókorban ismeretlen, csak a késő-antik építészetben és ekkor is elvétve van rá példa. Ilyen a kiszombori és a zadari (zárai) dóm keresztelőkápolnája. 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom