Csillag András: Pulitzer József makói származásáról. A Makói Múzeum Füzetei 46. (Makó, 1985)

korra jellemző politikai és gazdasági korrupció, a trösztök, vezető biztosítótársaságok manipulációi elleni küzdelemre összpontosítja erejét és ilyen értelemben a haladó célú polgári újságírás kiemelkedő képviselőjének számít. Pulitzer a szabadversenyes kapitalizmusból az imperializmus korába lépő Egyesült Államok jellegzetes történelmi személyisége: elnököt volt képes közvetve hatalomra segíteni (Grover Cleveland) vagy székében megingatni (Theodore Roosevelt). Ám maga sem mentesült egészen attól, hogy váltakozóan negatív, illetve pozitív indítékú működését ne az érvényesülés vágya, az egyéni érdekek biztosítása hassa át. A modern újságírás történetében pozitív hagyományokat teremtő törekvéseinek száma jelentős. A korszak, melynek ő is részese lehetett, — főleg az 1880-as évek, — több szempontból is fordulatot hozott a sajtótörténetben. Tökéletesedtek a tudósítás és információszerzés eljárásai; létrejöttek a lapkonszernek; megnőtt a szerkesztői (vezércikk-) oldal, valamint a reklám jelentősége; megszűnt a politika primátusa az újságok hírei között; javult, s nagyobb formátumot öltött a sajtótermékek külső megjelenése; továbbá a nyomdatechnika fejlődésével a sajtó ekkor válhatott valódi tömegtájékoztatási eszközzé. Ilyen körülmények között volt lehetséges az, hogy Pulitzer legjelentősebb lapja, a The World „országos intézménnyé", a társadalmi reformokért vívott küzdelem fontos eszközévé válhatott az Egyesült Államokban. E küzdelemben egyik legfőbb fegyvere tökéletesre csiszolt vezércikkei voltak. Ezekben indította független platformról, félelmetes erejű támadásait a monopóliumok hatalmának korlátozása, a radikális köztisztviselői reform érdekében. Uj vonásként, Pulitzer a vezércikkeibe foglalt szerkesztői támadásait aktuális, leleplező hírekkel támasztotta alá. így lehetett az állami életben tapasztalt visszaélések elfojtásának, a szegényeknek, a kizsákmányolt, gyámoltalan bevándorló tömegeknek, valamint a munkások szervezkedési jogának megátalkodott szószólója. Azon túl, hogy a társadalmi változásokra gyorsan, szakavatottan volt képes mindig reagálni, lapjaiban számos más, új módszert honosított meg, melyeket később a többi újság is átvett. Tőle származik például a képes anyag, a szuggesztív karikatúrák széles körű használata is. Bevezette a sportoldalt, továbbá sokat tett a nők rendszeres újságolvasóvá tételéért. Újságírói módszereit a tömegigényhez igazította. „Az amerikai nép olyat akar, ami tömör, erőt sugárzó, kifejező, megdöbbentő, valami olyasmit, ami leköti az emberek figyelmét, kiváltja rokonszenvét vagy éppenséggel felháborodását, megindítja fantáziáját, meggyőző erővel hat rá és felébreszti lelkiismeretét..." — vallotta.

1 Ennek megfelelően tűzött ki szerkesztőgárdája elé ma is érvényes, nemes célokat a lap írásával kapcsolatban: „tömören, világosan, szuggesztívan, szemléletesen, hitelesen — hogy fénye mindenkit bölcsen vezethessen " — tanította munkatársainak.

2 Még mielőtt megöregedett volna, szörnyű betegség tört rá: a vakság. Ez természetesen idő előtt jelentősen visszavetette tevékenységében, azonban lapjai magas szintű elvi irányítását, ellenőrzését továbbra is kezében tartotta, egészen halála napjáig. A Dél-Carolina állambeli Charlestonban — ahol éppen jachtja állott — hunyt el, 1911. október 29-én. Temetésénél hivatalos részről ott volt a Legfelsőbb Bíróság egyik bírája is. Mi sem jellemzőbb annál, hogy az illető nem is sejtette, hogy a The World éppen aznapi számában vádolta meg saját kinevezésének megvásárlásával, kilencezer dollárért. Az újságírást Pulitzer hivatásnak tekintette: olyan pályának, mely komoly felkészülést igényel és megérdemel minden tiszteletet a többi szakmától. Éppen ezért, a 1 A. Ireland: An Adventure with a Genius. New York, 1920. 68. 2 Ireland: i. m. 69. 4