Csillag András: Pulitzer József makói származásáról. A Makói Múzeum Füzetei 46. (Makó, 1985)
A nagy magyar realista festő tizenöt esztendeje élt már Párizsban, s világhírnév övezte, amikor egyik legismertebb képét, a Krisztus Pilátus előtt című alkotást kísérte el tengeren túli bemutató körútra. Abban a lelkes és ünnepélyes fogadtatásban, melyben a művész 1886 őszén városról városra részesült, nem kis szerepe volt Pulitzernek, kit azelőtt aligha ismerhetett közelebbről. Közvetlenül Munkácsy látogatása előtt avatták fel New Yorkban a Szabadságszobrot, a francia nemzet ajándékát. A monumentális alkotáshoz akkora talapzatra volt szükség, hogy felépítéséhez a hatóságoknak nem volt elég pénze. A ma már jelképnek számító szobor felállítása szégyenszemre veszélyben forgott, amikor Pulitzer lapjai útján közadakozást kezdeményezett. Az ily módon összejött mintegy százezer dollár tette végül is lehetővé, hogy gránitból és betonból elkészült a különleges talapzat, ami így kilencvenhárom méteres magasságba emelte a híres emlékművet. Ez az „akció" jelentős mértékben megnövelte a már akkor is országosan ismert lapkiadó-politikus tekintélyét. 7 0 Pár nappal azután, hogy Munkácsy Amerika földjére lépett és közszemlére bocsátották festményét, 1886. november 18-i számában Pulitzer lapja, a The World az alábbi meleg szavakkal méltatta a művész erényeit: „Ha napjaink nagyobb művészei közül megadatik néhánynak, hogy munkájuk maradandósága révén korszakok, évszázadok múltán az idő a mai értelemben vett klasszikus jelzővel ruházza fel nevüket, Munkácsy Mihály magyar festő igen előkelő helyet fog elfoglalni a 19. század halhatatlanjai között, és ezt mesterműve, a Krisztus Pilátus előtt biztosítja majd számára... Az alkotás nagyszerű képzelőerőt sugall; a maga egyszerűségében pompás, mondanivalóját nem a művészet fortélyaival, hanem egyszerű módon, a géniusz vezette alkotói kéz nyomán fejezi ki. Nézőjét a teljesség érzése tölti el, lenyűgözi.. • E képet meg kell nézni mindenkinek. A megérdemelt elismerést fogja kiváltani, bárhol mutatják be. És Amerika, látva e művet, maga is főt fog hajtani e nagy művész előtt, kinek zsenije alkotta ezt. Munkácsy, te salutamus!" (Légy üdvözölve — Cs. A.) Még aznap este a Metropolitan Operaház egyik páholyában a The World tulajdonosának és feleségének volt a vendége Munkácsy, kit amerikai utazása további megrendelések szerzésével kecsegtetett. Festménye — melynek másolatát Wanamaker philadelphiai nagykereskedő vásárolta meg — New Yorktól Washingtonig, ahol csak kiállították, valóban osztatlan elismerést váltott ki a műértő közönség körében. Tény, hogy a következő napokban-hetekben mindenhol a társadalmi élet előkelőségei fogadták a magyar művészt: bankettek, estélyek egész sorát rendezték tiszteletére. A New York-i magyarok is mindjárt az elején kitettek magukért: november 22-én a Delmonico étteremben tartott díszvacsorán maga Pulitzer mondta a köszöntőt. Az ünnepélyes eseményen több lapkiadó, politikus és más, országosan ismert közéleti személyiség, a pénzvilág képviselői is megjelentek. A diplomácia részéről ott volt az Egyesült Államok párizsi követe és az osztrák—magyar alkonzul is. Beszédében Pulitzer ezeket mondotta: „Köszöntjük körünkben Munkácsy Mihály urat, a nagy művészt, ki messziről jött idegen e nagy köztársaságban, amiért különösen szívélyes fogadtatás illeti őt... Üdvözöljük, de nemcsak azért, mert nagy művész, hanem mert magyar is. A világ két legszebb országát képviseli itt körünkben: Franciaországot, ahol él, és Magyarországot, ahol született... Köszöntjük annál is inkább, mert mi, igazi amerikaiak, kiknek földjén ugyan nincs arisztokrácia, készséggel hajolunk meg az erény és a zsenialitás arisztokráciája előtt." Munkácsy jelentőségét Kossuth és Liszt nevével 7 0 Kende: i. m. 59—63. o.; Seitz: j. m. 155—59. o.; Swanberg: i. m. 120—21. 25
