Csillag András: Pulitzer József makói származásáról. A Makói Múzeum Füzetei 46. (Makó, 1985)

első zsidók, akik Makó környékére érkeztek, Pest megyéből jöttek. A makói zsidóság első összeírása szerint 1773-ban közösségük összesen 158 főből állt, és a legelterjedtebb foglalkozás körükben a nyersbőr-kereskedés volt. E kiskereskedők többsége eredetileg házalóként kereste kenyerét, egy-két lóval rendelkezett, s meglehetősen szegény körülmények között élt.

1

9 Különösen a századforduló után, a napóleoni háborúkat követőleg a gabonatermesztés fellendülése révén válhatott Makó számottevő vidéki piacközponttá. Sem az 1821. évi nagy árvíz, sem pedig az 1831. évi kolerajárvány nem tudta útját állni annak, hogy a város zsidó lakossága 1836-ra ne érje el az 1120 főt, kik közül 144 háztulajdonos volt.

2

0 Magában a városban csupán Pulitzerekből hat család élt itt 1828-ban.

2

1 A többé-kevésbé távoli helyekről érkező zsidó letelepedők a környékbeli falvak lakosságát ugyancsak gyarapították fokozatosan. így a 19. század közepére a népesség növekedésének eredményeként Makón kívül legalább egy tucat környező faluban, illetve városban — Apátfalván, Csanádon, Hódmezővásárhelyen, Csongrádon, Aradon stb. — élt nem is egy Pulitzer család a helybeli zsidók között. A 19. században Makó zsidó communitasa, mely házaival a város meglehetősen központi részén helyezkedett el, hagyományosan vallásos szelleméről volt ismert. Odaadó, tanult rabbijai voltak, mint például Ullman Salamon, kinek tevékenysége (1826—63) országos hírnevet szerzett a hitközségnek. Azok a makói zsidó kereskedők, kiknek sikerült már bizonyos tőkét felhalmozni, helyben felvásárolt terményeikkel (főleg gabona és gyapjú) rendszeresen megjelentek a nagyobb piacközpontokban, hogy a nagykereskedőknek értékesítsék azokat. Az 1800 és 1850 közötti időszakban a magyar zsidóság — és ez alól a makói communitas sem volt kivétel — a merev feudális viszonyok ellenére elindult útján a polgárosodás, az emancipáció felé. Az 1840:XXIX. tc. hatálytalanította a meglévő diszkriminációs intézkedések jelentős részét (ekkor gyorsult fel egyébként a zsidó lakosság városba áramlása), azonban még mindig nem nyilvánította őket az ország többi, nem nemes lakosságával teljesen egyenjogúnak. Ekkoriban pedig legnagyobb részük már hajlott a nyelvi és társadalmi integrációra, valamint az ehhez szükséges reformra a vallási életben. Az 1848—49. évi forradalom és szabadságharc alatt a magyar függetlenség oldalára álltak, noha csak közvetlenül az összeomlás előtt, 1849 júliusában hagyta jóvá az országgyűlés a „Mózes vallásúak" teljes egyenjogúsítását. 4. Hogy az első Pulitzerek Pest megyéből, Nagyváradról vagy közvetlenül Morvaországból érkeztek-e Csanád megyébe, ma már alighanem kideríthetetlen. Első képviselőjük Makón Baruck Simon Pulitzer volt. Születésének csak ideje ismert, 1751, helye nem. Ő az 1773-as összeírásban mint „ifjú házas" kiskereskedő szerepel, akinek saját háza van. Az 1777-es Conscriptio Judaeorum szerint ugyanő már bőrrel kereskedett, de feleségén, házán kívül egyebe még mindig nem volt. Amint azt a későbbi összeírások jelzik, több gyermeke is született, akik közül az egyik, Mihály, minden bizonnyal azonos József nagyapjával. Baruch Simon a helyi hit1

9 Kecskeméti Armin: A csanádmegyei zsidók története. Makó, 1929. 5—7. 2

0 Schlesinger Lipót: A makói Chevra Kadisa története 1747—1897. Makó, 1898. 4. 2

1 Makói házzal bíró és ház nélküli izraeliták adóösszeírása, 1828. JAM. 10