Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

HIEDELMEK - Váltott gyerekre

Amikor felforr a víz, öntse a teknőbe. Ha az alatt meghűl a víz, amíg a kezéből a fazekat leteszi, abban a vízben fürdesse még a gyerékét. Csavarja fehér ruhába, de ne törülje még, dugja az ágyba és ne keltse fél, ha két napig alszik is. A kisgyerék meggyógyult, pedig úgy nyávogott, mint a macska. (Virág Mihályné, Ferencszállás.) Éfélkor méntek ki a temetőbe csontot keresnyi, aztán mégfőzték. Megfőzték a csontot, és abba fürdették a gyerékét, hogy erősödjön még. Akinek gyénge gyeréke vót. Embércsont vót, ilyen halottnak a csontja, és akkó mindég éfélkor fürdették. Másik éfélkor már fürdették vele a gyerékét. Mindig éfélkor vitték, éfélkor fürdették. (Kakas Vincéné, Pitvaros.) b) Az én kicsikémmé is történt mög égy ilyen kuruzslás. Mikó picike vót a kislányom évittem égy kuruzsló asszonyhoz. Nem aludt sémmit sé. Mikó évittem hozzá, aszongya: idefigyeljön, ebagos ez a kislány. Hogy ez milyen betegség, azt nem tudom. Aszonta, mönjek ki a temetőbe napfőgyütte előtt. Kilenc sírrú szödjek kilencféle gazt. Azt főzzem mög, és annak a levibe fürdessem mög a kislányomat. Mög is csinátam. Csak nem lött jobban. Mögint évittem, akkó aszonta, hogy csináljak égy akkora nagy perecöt, hogy az a kislány átférjön a kemöncébe. Az apja pedig ott dugja körösztű háromszó. A perecen az uram átdugta háromszó. A nyitott kemönce ajtóná. Átdugta, visszadugta háromszó. De ez velem történt mög, az első kislányommal. Csak nem lött a kislányom jobban. Akkó azt javasolták, hogy vigye el olyan házhoz, ahun nőstény kutya van. Ara mán nem emlékszök, hogy mit is csináljon vele a nőstény kutya. Csak nem lött jobban a kislányom. Úgyhogy egész hat hónapon körösztű nem övött. Má főkötöztük az állát, hogy vége van. Az uram égy helyre dógozott, azt mondta az idős embör: idefigyeljön, jó asszony, égy pici pálinkát adjon annak a kislánynak. Mikó az uram émönt, má úgy vót, hogy mögy a templomba, mögfogadja a lélökválságot. Odaadta neki azt a kis pálinkát. Persze fölakadt a szöme neki. Főkötöttem az állát. Vége a kislánynak. Egyször benézők az ablakon, látom, nyílt a szöme. Nem tetszik éhinni. Csütörtöki nap vót, péntökön röggé kenyeret, szalonnát öttünk. A kislány nézte nagyon a kenyeret, szalonnát. Azt adtam neki. Falatoskenyeret. (Fazekas Sándorné, Makó.) c) Hát édösanyám ahogy meséte, hogy én is pár hónapos vótam, oszt olyan beteg vótam, hogy hiába vitt az orvosokhoz. Aszonta: vigye haza, Siha néni, mer, aszongya, mer ez möghal hamarosan. Oszt akkó égyütt égy öregasszony, égy tudós öregasszony. Az azt mondta neki, hogy vigye haza a kislányt, oszt ahun születött, amilyen helyön születött, hogy oda üljön lé velem. Zárja be az ajtót, oszt mondta neki, hogy milyen imádságot mondjon. Nem tudom, mer az anyám olvasta rám. De azt háromszor olvassa el rajtam, és addig be né engedjön sénkit, hogy zavarjon. Aszongya, égy óra múlva hozzáfogtam szopni. És az orvosok lémondtak rúlam. Pár hónapos vótam. Csak ennyit tudok rúla. (Csuhaj Mihályné, Kiszombor.) 30