Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

RÁOLVASÓK - Tehénrontás ellen

vagy nem. Ha kívülről az ín pálcásabb, akkor már tudom, hogy mi az illető baja. Az húz. Az nem engedi ide-oda mozogni. Fáj neki, mikor mozgatja. [Állatot is gyógyított?] Igen. Az égyik énnálam történt. Láttam a ló sántít. Hazajöttem. Szótam a bátyámnak, segítsén. Odajött, fölkötöttük égy istránggal. Akkor még bírtam, fiatal voltam. Nekiveselkedtem, fölnyomtam a lapockát. Fölsegítettem a lóra a lapockát, mert észrevettem, hogy a lapocka van lecsúszva. [Azt beszélik, maga hetedik gyerek. Tudja, hogy azokról azt tartják, táltosok?] Az igaz, hogy hetedik gyerek vagyok. Az anyám is, az édesapja is hetedik gyerek volt. Hát hogy táltos-e nem-e, azt nem tudom, mert én nem vészék észre magamon semmit, csak csinálom, ahogy tanultam. (Fejes József, Apátfalva.) Változatok a) Ha megrándult a lábunk, ezt ára kellett rámondani. Ez vót ficamódásra. Ezt is tanútam, és mondtam is sokat: Az Úr Jézus útazott, szamarává megficamodott. Elvitte Fice Márkhon, Fice Márk ráimádkozott. Azt mondta: ín ínhez álljon, hús húshoz álljon, csont csonthoz álljon! Úgy álljon, mint mikor az Úr Jézus mégteremtette. (Mátó Ferencné, Bökény.) b) Ha az embérnek vagy az állatnak megficamodott valamije ezt imádkoztuk rá: Mikor az Úr Jézus a fődön járt, szamara lába még ficamodott. Szent Annával ráolvastatott. ín ínhez álljon, csont csonthoz álljon, vér vérhön álljon, hús húshon álljon, úgy légyén, ahogy az Isten elsőbb megteremtette. Szent kezivel simogatta, szent szájával háromszor rálehelt: úgy légyen, ahogy a Jóisten elsőbb mégteremtette! (Bárdos Andrásné, Apátfalva.) Tehénrontás ellen A tehénrontás az egyik legelterjedtebb hiedelem. Gazdag változataival találkoztam Makón és a környező községekben. Egyetlen babonában sem övezi ilyen misztifikáló tisztelet a rontás „tárgyát", mint ebben. Minden bizonnyal a tejet adó állatnak szól ez az óvó-védő tisztelet. A történetekben pedig egyszerre jelenik meg a rontás, a rontás próbája, az elhárítás módja és a gyógyítás eredménye. A prózai szövegekben bujkáló szürreális képek minduntalan absztrahált látomásos képeket rejtenek: a tüzes baltával darabolt fehér tej fekete jajgatás cz alkonyatban. Hajnalra szétszaggatott sötét kendő hever a vetetlen ágyon. Felit viszöm, felit hagyom. Aszonták, hogy bejárt az istállóba az a valaki és vitte a kötelet, mögsímogatta a tehénnek a farát és akkó a kötelet húzta. Oszt mondta. Oszt akkó a tehén nem adott annyi tejet, mög nem vót olyan fölös a teje. Azt mondják. (Nagy Antalné, Kiszombor.) 23