Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

RÁOLVASÓK - Árpa ellen

möm pillája, körösztanyám p...ája, gyere ki a szömömbül. így köllött mondani. (Pósa Pálné, Kiszombor.) Ha valami beleesett a szemünkbe, akkor ráztuk és mondtuk: Szemem, szemem pil­lája, öreganyám picsája. És akkor köpködtünk. (Mócsa Mihályné, Bökény.) b) Ha valakinek gaz esett a szömibe, akkó azt köllött mondani: Ördögasszony beleha­jította, Boldogasszony vögye ki! (Rácz Jánosné, Földeák.) Ha valakinek beleesett valami a szemibe, hármat köptek és ezt mondták rá három­szó: Jézus, Mária, vesd ki szemembül a gazt! És hasznos vót. (Langó Jánosné, Apátfalva.) c) Márciusi hólevet szödtek üvegbe, és azt tartották el egész éven körösztül, és ha a szömüknek valami baja volt, azzal mosták. Még az apám is szödött ilyet. (Diós Ist­vánné, Makó.) Árpa ellen Az árpaszem betegségnévként Pápai Páriz Ferenc—Bód Péter szótárában for­dul elő első ízben (1767). A szegedi nagytájról jegyezte le Bálint Sándor: „Elmulasz­tásának legegyszerűbb archaikus módja az, hogy aki először észreveszi, leköpni. "A ráolvasok szövege a gyógyító cselekményt is megmagyarázza. Az itt közreadott szö­veg bizonyára egy hosszabb ráolvasó tömörebb változata. így is egyedülálló a rövi­debb ráolvasások között. Árpa, árpa lekaszállak, learatlak, fehér ló seggibe váglak. Még gyerökkoromba hallottam ezt. Egy árpává mögkerekítöttem a szömömet, osz­tán a hátam mögé hajítottam. (Kovács Pálné, Óföldeák.) Változatok a) Elkerekítötték az árpát bal kézzel, és eldobták hátra: Ahogy gyüttél, úgy mönj! A mi anyájaink így csináták. (Kohajda Illésné, Kiszombor.) Ha ápra vót a szömünkön, édösanyám aszonta, hogy tisztulunk. Neköm is vót, oszt akkó mögkerekítöttük árpává, oszt édobtuk hátra a kuckóba. (Kocsis Istvánné, Makó.) 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom