Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

RÁOLVASÓK - Pille, pille, pipille

zött, oszt émönt tovább. Nem nézőm mög, mert mögverém szömmel. Jobb az olyannak, aki nem nézi mög. Ott vót az én fiam is. Mikor kicsike vót, annyira szerette vóna, hogy csuda, de nem merte azért. Aszonta, vigyétök, vigyétök! Körülcsókolgatta, oszt vigyétök, vigyétök! (Nagy Károlyné, Makó.) g) Olyan is vót, akinek madárszart főztek tejbe, oszt azt adták szémverésrül. (Fejes Lászlóné, Apátfalva.) Mikor az én kislányom született, na oszt akkó a tatája nagyon szerette még a mamája is. Oszt mikó hazagyüttek valahunnan mindég mégverték szémmé. így hallotttuk, hogy az a fáradt szém, ügyé, nagyon ártott a kicsinek. Osztán olyan beteg létt. Oszt akkó a szomszédasszonyhon vittük é, és az ráimádkozott, aztán mindjárt jobban lőtt. Ez szent és való, hogy ez igaz. Mer mirajtunk lörtént még. Háthogy mostan mi van a szémverésbe, hogy más éhiszi-é, nem-é, de mi éhisszük! (Tóth Mátyásné, Apátfalva.) Pille, pille, pipille... Gyógyító ráolvasás, amelyben a beteg kérésével Boldogasszonyhoz fordul. Boldogasszony eredetileg ősi pogány asszonyistenségünk neve, a kereszténység fölvétele után olvadt össze Szűz Máriával. A tejhez fűződő mágikus eljárások, varázslások általánosan el vannak terjedve. Pille, pille, pipille, mi esétt a szémémbe? Boldogasszony söprűje söpörje ki belülle! Ha valami beleesétt a szémünkbe, akkor ezt mondtuk. Rázogattuk a szémpillánkat és mondtuk. És akkó émút. (Mészáros Pálné, Csanádpalota.) Ha valami beleesött a szömünkbe, akkó mán el is mondtuk ezt a kis verset. De mán nem tudom végig, csak ezt a kicsit: Szömöm, szömöm pillája... Boldogasszony teje, mosd ki belülle! És mindég hasznát, mer ez hasznos. (Gardi Józsefné, Óföldeák.) Amikor beleesétt valami a szémünkbe, ezt a kis verset elmondtuk, és köptünk egyet a fődre. Oszt könnybelábadt a szémünk, és kimosta belőle. Azt mondtuk: Pille, pille, pipille, gaz esétt a szémémbe. Boldogasszony tejecskéje mossa ki belülle! (Csikota János, Apátfalva.) Változatok a) Hát, hogy mondjam mög má Magának?! [Mondja csak!] Né szégyöljem? [Ne szégyellje!] Ha valami beleesött a szömünkbe, akkor aszontuk, hogy: Szömöm, szö13