Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza. A Makói Múzeum Füzetei 44. (Makó, 1985)
A szentlőrinci városrész
Klubot (MTK), amely már az első hetekben fényesen szerepelt. Legbravúrosabb sportteljesítménye, hogy 1928-ban megnyerte a szegedi alosztály első osztályú bajnokságát. A MAK kormánypárti vezetői a felekezeti viszály tűzcsóváját hajították be a város közéletébe, lezsidózták az új egyesületet. Az MTK ellenzéki és demokratikusszelleműklub volt, ezért a hagymások — így az Aradi utcaiak is — egy emberként MTK drukkereknek csaptak föl. Nagyobb mérkőzéseken három-négyezres nézőközönség sereglett össze. Az Erdei fiúk is MTK-sok voltak, a mérkőzéseket a kert fáira mászva is nézhették. Erdei Sándor járt labdát szedni az egyesület teniszpályájára. Az úri társadalom teniszezői le is nézték a mezítlábas gyerekeket, akik az árokszéli gyepen rongylabdával tanulták meg a labda kezelést. Erdei Ferenc, ha csapatban pályára lépett — mint 1945-ben az MKP és NPP barátságos mérkőzésen —, balösszekötőt játszott. A hagyományos paraszti életmód fontos részét képezte az utca. Korán reggel hajtották ki a csordát. A Paraszt utcától a város széléig a Vásártérre jártak a tehenek, az utca másik feléből a Hunfalvy utca felé. Hetipiacos napokon a zöldséggel megrakott talicskák kerekének zaja törte meg a hajnali csendet. Állatvásárok napján még korábban ébredt az Aradi utca. A kerítés alján vágott csirke-lyukakon karicsálva bújt ki a sok aprójószág. A kotlót az utcán borító alá tették, vagy a hársfák alatti hűvösbe kötötték. Munkába is idejében indultak. Aki hagyma alá ásta a földet, vállán vitte és hozta a fényesre csiszolódott rugós ásót és az elemózsiás szőrtarisznyát. Jobbára csak vasárnap délután jutott idő, hogy kiüljenek a kapu elé. Az Aradi utca elején és a Batthyány utca végén széles gyepek csak úgy csábították játékra a környékbeli gyerekeket. A fiúknál a focizás ment legtöbbet. Két kapura rúgták a rongylabdát. Erdei Ferenc különösen szeretett futballozni. Kreol bőre miatt Csávónak nevezték. Amikor Erdei Sándor is beállhatott a focizok közé, Ferenc lett a Nagycsávó, Sándor a Kiscsávó. ,,Az adj király katonát játék — emlékezik Erdei Sándor — nálunk csigória, gágária címszóval ment. Mondjuk, a gyöp volt vagy húsz méter hosszú és az egyik végén fölállt az egyik gyereksor, a másik végén a másik. Egymás kezét fogva álltunk és akkor az egyik kiabálta: — Csigória. — A másik pedig: — Gágária. — Akkor kit vársz ? — Várom azt a híres nevezetes Békési Sándort. — Akkor Békési Sándor elindult, és ha át tudta szakítani a láncot, akkor kettőt vitt magával amoda. Ha nem bírta, akkor ö maradt ott fogolynak. A szólingatós pedig úgy ment, hogy a rongylabdát letettük a gyöp közepén egy kis gödröcskébe és feálltunk sorba. Mindenkinek volt valamilyen neve: Rózsa Sándor, Mikócsa Sándor vagy nemzet nevek: török, magyar, angol stb. A szólítgató a leírt nevekből valamelyiket szólította, a többi elrohant a labda mellől: akit szólítottak, az fölkapta a labdát és el kellett vele valakit találnia. Akit eltalált, az kívül állt a játékon, sorba álltak a fal vagy az út mellett. A győztes rongylabdával megdobálhatta őket. Ez volt az úgynevezett kiházasítás, a szólingatós játék vége." Az ostromló játékoknak nem voltak különösebb szabályai. Ahol az Aradi és Batthyány utca találkozott, volt egy nagy híd. Ennek az Erdei ház felé eső hídfője magasan fölrakott domb volt. Annak tetején állt az egyik csapat, a másik pedig igyekezett lerángatni őket. Nagyon szerették ezt csinálni. Az a lejtő, ahol a várjátékokat játszották, télen a szánkázás helye. A Batthyány utca árkaiban kitűnő csúszkáló pályák jöttek létre. Itt lehetett korcsolyázni. Az Erdei 16 Móra Ferenc Múzeum Évk. 241
