Halmágyi Pál: Makó város román megszállása 1919. június 17.–1920. március 29. A Makói Múzeum Füzetei 43. (Makó, 1985)

Lassan beérett az új termés. A román katonai parancsnokság igyekezett gondoskodni learatásáról oly módon, hogy már július 17-én felszólította a gazdákat, egy héten belül kezdjék meg az aratást. Aki nem kezdi meg, annak gabonáját a katonák fogják betakarítani. A termés további felhasználásáról később fognak intézkedni a megszálló hatóságok — mondta a közlemény.

4

6 Ez nem is maradt el. Az aratás után azonnal, a búzával kezdődött meg a termények rekvirálása. Míg a nyári hónapokra inkább az eszközök és állatállomány rekvirálása volt a jellemző, ősztől kezdve egymást követik a különböző termények és az állatok rekvirálásai. 1919 szeptember végétől 1920 február elejéig terjedő 4 hónap alatt általában minden héten rekviráltak valamit. A rekvirálások sűrűségére, a követelt mennyiségekre, és a teljesítés határidejére álljon itt egy tájékoztató táblázat, mely kissé érzékelteti az akkori helyzetet: E súlyos rekvirálások miatt a végsőkig elkeseredett gazdákat Olteanu őrnagy katonai prefektus egy felhívásával „különösen megnyugtatta". Teljességgel légből kapottnak minősítette a hírt, hogy az elrekvirált dolgokért nem fognak kártérítést fizetni. Közölte, mind ez ideig csupán a rossz közlekedési viszonyok folytán nem tudtak fizetéseket eszközölni, de rövid időn belül nagyobb pénzösszeg fog érkezni S azt a városi hatóságok azonnal kifizetik a gazdáknak.

4

7 Nehezen nyugodhattak meg e közleménytől a károsultak, sőt kétségeiket csak növelték a parancsnokság újabb hirdetményei. Maga Michaescu kormányzó-tábornok állapította meg szeptember közepén, hogy még mindig történnek az előírt formák és szabályok nélkül, arra nem hivatott személyek részéről rekvirálások. A tábornok felhívta a hatóságokat és a magánosokat, hogy ha ilyet tapasztalnak, jelentsék a Központi Gazdasági Bizottságnak Debrecenbe.

4

8 Nehéz elképzelni, hogy az a falusi vagy tanyasi gazda, kire éjjel katonák rátörik az ajtót, meg tudja állapítani, hogy látogatói nem „szabályos" román katonák, s ezt, (ha olyan állapotban marad) majd jelenteni meri, s tudja is Debrecenbe! A központi román szervek és helyi képviselőik minden szükséges intézkedést megtettek, hogy a megszállott terület összes terménye a rekvirálások bázisa maradjon. November 26-án Michaescu tábornok rendelte el a megszállott területen a bab, borsó, lencse, lóbab forgalmának tilalmát, a készletek bejelentését és azokat lefoglaltnak nyilvánította. Makón Olteanu őrnagy rendelt el kiviteli tilalmat mindenféle élelmiszerre és zöldségre. 100 kg-ig az ő írásos engedélye kellett az esetleges kivitelhez, e mennyiség fölött pedig a főparancsnokságé. A rendelet végrehajtását az őrszemek nagyon szigorúan vették, a vonatok indulása előtt még a kézi poggyászokat is ellenőrizték. A város, remélve hogy elejét veszi a túlzásoknak, az először kivetett mennyiségeket határidőre, pontosan beszállította. Alig fejeződött be az aratás és cséplés, Mágori Sámuel községi bíró szeptember 15-én azt jelentette, hogy az állomáson vagonba rakva átadta a román parancsnokságnak a kivetett 61 vagon búzát.

49 A román főparancsnokság ezzel azonban még nem elégedett meg. 1920 januárjában egy vizsgálatot végzett Makón, s a városra és a központi járásra újabb 100 vagon búzát vetett ki. A városi tanács a túlzott rekvirálások elleni tiltakozásul már egyszer " M.U. 1919. július 17. 135. sz. 4

7 M.U. 1919. szeptember 3. 151. sz. 4

8 M.U. 1919. szeptember 12. 158. sz. " Cs.m.L. makói kirendeltség Pm. h.i.: Románok okozta károk, rekvirálások kigyűjtött iratok 1919—1920. 12.693/1919. sz. iratcsomó. 335