Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Márton Bálint emlékének

amúgy pedig csak erőszakról és a vele elkerülhetetlenül együtt járó korrupcióról lehetne csupán szó. Mi magyarok ne tegyünk törvényt Kelet és Nyugat között. Fogadjuk el Kelet hatalmát, de ugyanakkor tartsuk tiszteletben Nyugat szellemét is. Köttessük be Kelet társadalmi törvénykönyvét, a szocializmust, Nyugat díszes aranyozott könyvtábláiba. Elválasztó falnak gyengék vagyunk, mi csak keskeny összekötő hidacskát képezhetünk. A híd egyik pillére elkerülhetetlen, a másik pillére pedig nélkülözhetetlen. Ne ütközzünk belé egyikbe sem, ez a józan ész parancsa. A nemzetköziség szivárvány, de azért ebben az összetett színben a magyar nemzeti színeknek kétértelműségek nélkül, önállóan is létezniök kell. Bocsánat elvtársaim, mindezek nemcsak a polgároknak, hanem Önnek is szólanak. Délvidéki Független Hírlap 1946. szeptember 21. 31 1946. szeptember 29. MÁRTON BÁLINT EMLÉKÉNEK több éves adósságomat rovom le ez alkalommal, bár Csanád megye, különösen Makó város népi közvéleménye még többel és továbbra is adósa marad. Igaz, hogy a múlt év dereka táján a makói Paraszt Párt részéről történt kezdeményezés emléke méltó megörökítésére és már a „Márton Bálint kollégium" szervezőbizottságát, közöttük Márton Bálint özvegyét is összehívták, de az egész ügyet közvetlen az ülés napja előtt bántó módon kívülről lefújták. A halott emlékére is féltékenyek és „Erdei" sötétséget borítottak reá. Ugyanakkor egy jövevény, (aki azonban nem érdemelné meg személyileg, hogy jövevény fogalmát makói szólásmondással jelöljem meg) s aki időközben a vármegye élére érkezett, Márton Bálintot zsíros parasztnak nevezte és szemére lobbantotta a halottnak, hogy életében sohasem dolgozott. Ezzel szemben az igazság az, hogy Márton Bálintnak mindössze 12 kat. hold földje volt és mint parasztember dolgozott annyira, mint ahogyan manapság egyes közéleti szereplők kaszával, kapával, hagymakaparóval, kaptafával, kalapáccsal maguk is szaggatják a hámistrángot. Márton Bálint kritikusa rólam is nyilatkozott, nem rossz akarattal, csak annyit, hogy én a kötelező iskolai tanulmányokon kívül más könyvet azóta sem olvastam és azóta most már tudom, hogy én valami őstehetség-félécske lehetek. Márton Bálint, amikor s ameddig csak élt, az egyéni és köztisztességen alapuló népuralom, erkölcsi és társadalmi igazságokon épülő népi független Magyarország eszményének legtisztább képviselője és legbátrabb harcosa volt a megyében. Meggyőződését egész önfeláldozó életével és tragikus módon, önkezével idézett halálával is megpecsételte. A megszállottak hitével, rajongásával csüggött a népuralom igazságain, szükségességén és eljövetelén. Hitében erős, eszményi győzelmében biztos volt. És mégis, mégis elhagyta testi ereje. Márton Bálint szerint az igazságot is csak igazságos úton szabad szolgálni. így lehet a legrövidebb és biztosabb úton célbaérni. Justh Gyula iskolájának a későbbi korokban is egyik legjobb tanítványának bizonyult. A dolgozó kispolgárság és munkásság komoly összefogását viselte, éppen az egymást kiegészítő hasznos munkák, erkölcsi és gazdasági kellő érvényesülése érdekében. Erős magyar nemzeti érzése és kisparaszti származása mellett megértettea bérmunkások világszolidaritását is. Vallotta és gyakorolta, hogy a letagadhatatlanul magyar 51