Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Meggyőző erő

munkások, hanem dolgozó kispolgárok is vannak, márpedig csak a munkának és a munkáért járnak javak és jogok. Ingyen semmiféle jelben nem lehet és nem szabad élni, méghozzá jól akarni élni. Tovább megyek: egyenlő politikai tőke mellett egymagában a képesítés mégsem minősíthet le, a kvalifikáció nem diszkvalifikálhat. Minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a munkások és kispolgárok gyerekeiből lelkileg, szellemileg kiművelt vezetőket neveljünk. A világ nem állhat a feje tetején, mert az a világ, amelyik a feje tetején áll, felfordult világ s ha a kocsi felfordul, annak az alsövénye kerül felül. Az ország szekere felborult, mert akkori urai és vezetői osztályönzésből, hatalomféltésből inkább rossz útra vitték, de ha ez így történt, akkor sem kerekével égnek állva vigyük át a másik útra, a jó útra. Ne csak abból álljunk, hogy teli szájjal szidjuk a szövetséges hatalmak által már amúgy is legyőzött ellenséget, féltékenységből vagy irigységből fűrészeljük a jobbakat és ne egyszerűen csak politikai „Új gazdag"-ok, hanem a régi világ vezetőinél minden tekintetben különbek is legyünk. így lesz csak valójában szabadság, egymás közt valójában barátság, befelé és kifelé egyaránt és valójában egyenlőség. Ne hősködjünk, ne forradalmárkodjunk későn, szükség nélkül és mindenki csak a maga munkájának béréért és a munkája által már kiérdemelt babérokért jelentkezzék. Többet dolgozni, jobbat produkálni: ne szájjal, hanem a valóságos értékekkel érvényesüljünk. Ezek, amiket most elmondottam, nemcsak kemény igazságok, hanem a beteg társadalom egyedüli orvosszerei is, aki azonban szereti a betegét, embertársait és meg is akarja őket gyógyítani, az akármilyen keserű is az orvosság, azt a gyógyítás érdekében és kellőképpen értékeli. Aki csak önmagát szereti, azt a demokrácia idővel magából úgy is kilöki. A kritikát állom és várom, azonban szemtől szembe, mint ahogy én cselekszem és nem orozva, lopódzkodva, hátulról a horgasinamba kapva vagy husánggal fejbe kólintva. A bűnt nem lehet bűnnel gyógyítani, a bűn akkor is bűn, ha azt nem ugyanazok, akik régen, hanem történetesen mi követnénk is el. Makói Népújság 1945. június 3. 28 1945. június 19. MEGGYŐZŐERŐT vigyünk a közéletbe. A közszellem bágyadt, alélt és inkább félelemből, alkalmazkodásból követi a nagydobverők ütemét. Ezt látni kellene azoknak is, akik önmaguk pillanatnyi sikerétől egyébként elvakultak. Unalomig hirdetjük a demokráciát, a népuralmat s ehelyett sok téren paprikajancsi diktatúrákat tapasztalunk. Hirdetjük a társadalmi igazságosságot, tehát magunk se kövessünk el igazságtalanságokat. Az igazságosság erkölcsi érték, következésképpen ne használjuk fel egyéni, családi- vagy csoportérdekek átlátszó falazására. Ne csúfoljuk meg! Az igazság abszolút érték, nem olyan, mint az arab kalifa, akinek csak addig tart a birodalma, ameddig a kardja ér. És főleg vigyázzunk azokra, akiknek a nehéz időkben, ha rövid volt a kardjuk, azt nem igen akarták megtoldani egy-egy lépéssel. Úgy tapasztalom, hogy akik régen elővigyázatosak, óvatosak voltak, most duhajabbak, mint a megpróbáltatások idején volt bátrabb kortársaik. Most se legyen nagyobb a mellény, mint a legény. Csak egy téren legénykedjünk, a munkahelyen, ki tud gyorsabban, többet, jobbat igazán termelni. Ilyet pedig ki ki csak a már megszerzett vagy megszerzendő szakértelemmel cselekedhet. Nem szembeállás ez részemről, hanem csak útmutatás, mert a politikai útvesztői47