Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)
Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Üzenet - Dr. Nikelszky Jenő polgármester búcsúztatása
17 1938. május 15. ÜZENET Espersit János, kedves jó pajtásom, kesergek magamra hagyatottan. Itt hagytatok rossz időkre nem szépen, csak sorban: Mohos Ágoston, Espersit János, Barna János, Juhász Gyula, József Attila és Móra Ferenc. Már csak ketten, hároman elmélkedünk múlt idők, szebb idők, önzetlen, becsületes törekvésein, nagyot akarásain, nekilendülésein, férfias kiállásain. Mi még mindig a népfelség rajongói, az igazságosság, emelkedettség, a szeretet és szépségek hitvallói és meggyőzöttjei maradtunk. Az emberi oktalanság és gonoszság ellen hadakoztunk együtt, de manapság nem a mi küzdelmünk diadalmaskodik, hanem sokakon és sokhelyütt a gonoszság uralkodik. Béklyó az Ember és a Szellem szabadsága felett. Parancs! Parancsolni akarják, hogyan érezzünk, hogyan akarjunk és hogyan elmélkedjünk. Pedig csak az embermilliók érzése, vágya, akarata lehet parancs mások számára. A jellem: tehetség, tudás, munka, szorgalom lefokozva, a faji és felekezeti elfogultság, gyűlölet feltornyosítva. A Bocskayak, Báthoriak, Bethlen Gáborok, Rákócziak és Kossuthok függeltlenségi, nemzeti és népi ideáljai, küzdelmei elfelejtve. Követőik üldözve és megalázva, az üldözők pedig felmagasztalva. A jogeszme letiporva, az ököl erkölcsi rangra emelve. Hitted volna ezt valaha Espersit János? Es hittétek volna Ti, akik mindezeket meg nem érve még idejekorán eltávoztatok, s engem itt és magamra hagytatok? Szellemetek sugalmaz. Kitartani magyar hazánk függetlensége, nemzeti egyénisége, a polgárok s közélet szabadsága, a minden ember testvériségének, erkölcsi és jogi egyenlőségének igéje, a munkajoga, becsülete, kenyere és kultúra fönsége mellett. Az üzenetet megértettük s hitvallói rajongással, rászántsággal válaszolunk: Hűek maradunk. JAM Tört. dok. gyűjt. 84. 1. 8. Eredeti gépírat. Megjelent: Délmagyarország 1938. május 15. A szer kesztő megjegyzése: Megható és megrázó sorokat kaptunk egy régi Kossuth-párti közéleti egyéniség tői, aki hosszú időn kérészül az alföldi társadalmi, politikai és kulturális világ mindenütt ismert, tekintélyes állású tényezője volt. A régi küzdelmek és örök eszmények szellemében írta az alábbi üzenetet Közli rövidítve: Erdei Ferenc: Voltak férfiak. Délmagyarorság. 1944. november 29. Péter László: Espersit János Bp. 1955. 80. Makó az első felszabadult magyar város II. Makó 1974. 207—208. Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. Makó 1979. 22. 18 1939. december 22. DR. NIKELSZKY JENŐ POLGÁRMESTER BÚCSÚZTATÁSA Tisztelt Közgyűlés! Nehéz és nem szívem szerint való feladatot végzek akkor, amikor dr. Nikelszky Jenő polgármester urat, hivatali főnökünket a város tisztikara és összes alkalmazottai nevében erőtlen szavakkal búcsúztatni kényszerülök. Nehéz a feladat, mert meggyőződésem szerint megmásíthatatlan elhatározása nem találkozik a képviselőtestület túlnyomó többségének és a tisztviselőkar egyetemének megnyugvásával. Nem szivem szerinti feladat, mert dr. Nikelszky Jenő polgármester úrhoz engem nemcsak a hivatali szálak, hanem a méltán nagyrabecsülésnek és legbensőbb baráti rokonérzésnek is erős 39
