Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Az országgyűlési képviselőválasztás alkalmával elmondott programbeszéd (1935)

szerint különböztetjük meg, aki becsületes munkával keresi a maga kenyerét, az mind a mi emberünk. Mi is reformokat akarunk, de mi megmondjuk azt is, hogy miket és hogyan. Demokratikus alapokra akarjuk fektetni egész államkormányzásunkat és a törvényhozó testületekbe a nép többségének képviseló'it óhajtjuk bejuttatni. Ennek pedig egyedüli eszköze az általános, egyenlő, titkos választójog minden korlátozások és megszorítások nélkül, mert az olyan titkos választói jog, amely meghamisítja a nép többségének akaratát, csak kendőzése egy olyan hatalmi törekvésnek, amely nem a dolgozó széles néprétegek, hanem a kiváltságos helyzetben lévők érdekeit szolgálja. Ezért első és legfőbb pontja a mi programunknak — ismétlem — az általános, egyenlő, titkos választói jog. Ezért mi már akkor is harcoltunk, mikor a vészt hozó Bethlen kormányzata magyar parasztot még éretlennek találta a titkos választójog gyakorlására, s ebben legfőbb segítőtársai éppen azok voltak, akikkel ma szemben állunk. Csak ha a politikai hatalom a széles néprétegek kezébe kerül, akkor valósíthatók meg azok a gazdasági és társadalmi feladatok, amelyek a nagyobb és lágyabb kenyeret jelentik a dolgozóknak. Csak ekként valósítható meg egy olyan agrár reform, amely a földműves szegénységnek is életlehetőséget biztosít. Földhöz kell juttatni a földműves proletárságot, hogy kiemeljük őket a nyomorúságból, piszokból és betegségekből és hogy ők is emberhez méltó életsorba kerüljenek. A mi agrárprogramunkat nem évtizedek múlva akarjuk befejezni, mert e téren már évtizedek mulasztásait kell pótolni, s kimondjuk határozottan, hogy minden 500 holdon felüli birtokot meg kell váltani, mégpedig olyan áron, amelyet a földhöz juttatott meg is bír fizetni. Le kell szállítani a magas ipari védővámokat, mert ezek akadályozzák meg, hogy a mi agrártermékeink a szomszédos külföldi piacokon megfelelő elhelyezést nyerjenek. Különösen nem szabad behozatali vámokkal védelmezni azokat a gyári iparágakat, amelyeknek versenyképes fenntartása csak mesterséges eszközökkel lehetséges. Szűkíteni kell az agrár-ollót, nem szabad megengedni egy olyan ipari árszínvonal kialakulását, amely 40 százalékkal meghaladja a mezőgazdasági árszínvonalat. Ezt pedig csak a behozatali korlátozások szűkítésével lehetséges elérni. A makói hagymának is az a baja, hogy újabb piacokat igyekszünk számára keresni távoli országokban, ahelyett, hogy a régi szomszédos piacokat megtartottuk volna. A makói hagyma nem bírja ki ekkora távolságokra a fuvarköltséget, s a nagy fuvarköltség árleszállító hatást eredményez a makói piacon. Itt is le kell építeni a kiviteli kötöttségeket, s a kereskedelmi élet terén általában kereskedelmi szabadság elvére kell áttérni. Mentesíttessék a kereskedelem minden állami beavatkozástól, mert az állami beavatkozás csak a bürokrácia t últengésére és nem az árucsere könnyítésére vezet. Elszorul az ember szíve, ha a kézműiparosság nagy többségének nyomorúságos helyzetét látja. Ez a derék, értelmes társadalmi réteg már a végső kétségbeesés határán lézeng. Itt a legsürgősebb állami segítségre van szükség, mégpedig nem 1600 pengős állami hitelalappal, hanem a közszállításoknak kisiparosok részére való juttatásával és megfelelő hitelalap biztosításával. Rendezni kell véglegesen nemcsak a gazda-adósságokat, hanem az összes más foglalkozásúak adósságát is akként, hogy a hitelnyújtó csak azt az értéket kapja vissza, amennyit az általa nyújtott pénz értéke a hitelnyújtás idejében képviselt. Az ekként mutatkozó kölcsön összeget hosszúlejáratú és mérsékelt kamatozású kölcsöntípussá kel átváltoztatni, ekként megszűnik a bizonytalanság, újból megindul a hitelélet, a forgalom, a fogyasztás; egyszóval az élet. Elhibázott volt egész valutagazdálkodásunk, mert a külföldi fizetési eszközöket a 34