Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Búcsúztató beszéd Espersit János temetésén

hogy legyen miből adni. A nemzeti jövedelem csaknem felét az államigazgatás, a törvényhatósági, városi, községi, egyházi és a törvény által alkotott többi testületek költségei emésztik fel. S ha most már vizsgálom, hogy miként oszlanak meg ezek a terhek és a jövedelmek: egyfelől látom az éhező kisemberek kenyerére kiszabott kilónkénti 17 fillér adót, másfelől látom a nagybirtok országos átlagban holdankénti 192 filléres adóalapját és bolettával nyújtott nemzeti ajándékot. Látom a fogyasztó kiuzsorázására és elpusztítására kiépített ipari védővámokat, amely munkanélkül tömi a nagyipari vállalatok zsebeit, látom az antiszociális forgalmi és fogyasztási adók rendszerét, ami ugyancsak a legszegényebb emberek vállaira rakja a legnehezebb terheket. Látom az elviselhetetlen bélyeg és egyéb illetékeket. Ezen legutóbbira nézve egy kis szemléltetővel is szolgálhatok: Egy makói negyedrész ház vételára 600 pengőt tett ki. Ezen ingatlan jutalék eladásánál a feleknek összesen 54 pengő 20 fillér bélyeg és egyéb illeték költsége merült fel. Ilyen adó, vám és illetékpolitika mellett tönkre kellett menni, s a közterheket tovább nem bírjuk. Gondoskodjék az államkormányzat a nagy jövedelmek igénybevételével a vármegyei igazgatás költségeiről is, mert mi nemcsakhogy vármegyei pótadót nem birunk fizetni, hanem élni is képtelenek vagyunk. A dolgozni tudók és akarók közül egyedül Budapesten 250 000 ember nyomorog s szorul ínségsegélyre. Ennek ellenére még mindig vannak az országban sokkal henyébb módon élők, akiknek évi több százezer pengős jövedelmük van. Egész pénzügyi politikánk kis emberek ellen van beállítva igazságtalanul s aránytalanul. A kiáltó ellentétek a vagyoni és jövedelem elosztásnál pedig azt is lehetetlenné teszik, hogy megéljünk és nemhogy még adót is fizessünk. Ma az emberek tömegesen vívnak éhhalál harcot és ebben a harcban, amelybe belé kényszerültek, kezd eluralkodni az a gondolat, hogy inkább te, mint én. JAM Adattár: 92. Eredeti gépirat kézírással javítva. Könyves-Kolonics József későbbi megjegyzése: Elmondva 1931 év őszén, a gazdasági világválság idején. 7 1931. december 1. BÚCSÚZTATÓ BESZÉD ESPERSIT JÁNOS TEMETÉSÉN János, Te elhivatásodban hívő, annak is élő, szépségek szerelmese, magasabbrendűségek bátor hitvallója és harcosa voltál. Küzdőtársaid nevében búcsúzom Tőled, én búcsúzom, aki a harcban ikerbajtársad, szenvedéseidben osztályostársad voltam. A többi küzdőtársak szívének melegét is sugározom kihűlt tetemed köré s a Tőled örökölt rajongással, a küzdők elszántságával Ígérjük, hogy mi is a népfelség szolgálatában maradunk. A Te ragyogó elméd, lángoló lelked, szabadságszerető szived alázatos és hódoló alattvalója volt a népfelségnek, de csakis annak. A haladás, a felvilágosodás, a művészet, a tudományszeretet szövétneke voltál s amikor a mindent eligazító halál elválaszt tőlünk, tovább élő szellemed és lelked szikrái újult tüzeket gyújtanak bennünk. János! Te a földön csak jártál, de nem rajta éltél. Az élet rútsága elől álomvilágodba merültél, álmaid mindig szépek voltak, tükörképei nemes vágyaidnak. Az élet csak csalódást, szenvedést hozott, de a szebb világ eljövetelébe vetett hited feledtette a töviseket és belső értékedből merített jogos reményeid mindig szivárványt vontak életed sötét felhői közé. 25