Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)

Függelék - Ikonográfia - Hollósy Kornéliához írott versek

S mosolygó lelke ajkain dereng; Midőn először dobban a sziv S az első csóknak lázas ereje A menyországnak üdvével csatáz: Midőn a hontalannak álmiban A hervadó menyasszony megjelen És a hazából jó hirt visz neki; Midőn megzendül bűbájos dalod... Zalár (Jószef) Hollósy Kornéliának Ha hull a lomb s bus őszi hervadás van, Elszáll a pártos fecske hűtlenül. A csalogány a méla hervadásban Dalolva hiven, kis fészkében ül. S bár fájó szivből, fentebb csattog a dal Mint a tavasz vidám öröm-szakán Ugy szivhez szól, ugy békit, ugy vigasztal... Dalolj nekünk, oh édes csalogány! Szász Károly Dallod a hazának Bus keserveit S a jövőből intő Szép reményeit Énekelsz szerelmet Édes-olvadót Majd lángokra gyultat Majd kéj-lankadót. Lelkesült szemedben Égi tüz lobog; S keblünk hangos árjain Hullámzik s dobog Ugy tetszik: szivünk lett Hárfa s húrjain Édes kin s öröm zeng Ajkad hangjain Zengj, oh zengj sokáig Nekünk! e zene Márvány kebleken is Érzést költene. S e szelid tanítást Hallni jőjetek, Kiknek durva önzés Lakja kebletek! Kiknek zárt szivében Nincs nagy érzemény Szeretet barátság És magas remény! 79