Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)

Nemzeti Színház — A második szerződés

együtt magát föltalálja. Mert soha opera a politikai világban még nem játszott oly fontos és kiható szerepet, mint e válságos időszakban Erkel Bánk bánja." Művészi erők tekintetében a Nemzeti Színház operai részlege ebben az időben európai színvonalon állt, s a közreműködők mindegyike művészetének csúcsán állott. A Bánk bán a következő szereposztásban került bemutatásra: II. Endre magyar király Gertrúd, királyné Ottó, meráni herceg Bánk bán, Magyaroszág nagyura Melinda, felesége Petur bán, bihari főispán Biberach, kalandor lovag Udvarmester Tiborc, paraszt Bignio Lajos Hofbauer Zsófia Telek Albert Ellinger József Hollósy Kornélia Füredy Mihály Kaczvinszky János Bognár Ignác Kőszeghy Károly A színlap szerint Telek Albert úr, a temesvári színháztól Ottó szerepében mint vendég lép fel. Az új díszleteket Brioschi Károly, a bécsi udvari operaház festője készítette, az új jelmezek Vizkeleti Béla rajzai alapján a színházi szabóságnál készültek. A bemutatót követő napokon a legnagyobb dicséret és lelkesedés hangja csendült ki a lapok hosszú és részletes bírálataiból. Közönség és kritika egyhangúan dicsérték a szerzőt és a közreműködőket. „Erkel dalműve velőig ható magyar zenéjével, ábrándos, szilaj dallamaival az első hangjegytől az utolsóig méltó Katona szelleméhez — írta Bulyovszky Gyula, a Nefelejts szerkesztője —. Katona ihletettségéből jutott Erkelnek is, midőn dalművét írta. S mint Katonánál, úgy történt itt is, a szellem mindaddig makacs volt munkáját bevégezni, gazdája hiába erőlteté, a közönség hiába nógatá, míg egy fordulópont nem jött akkor is, mint most, mely a nemzetnek szabadabb láthatárt nyit, s fogékonyabb lelkeket kölcsönöz oly művek élvezésére, melyeket maga a szabadság szelleme alkotott." A költő Vajda János új lapja a Csatár megállapítja, hogy a Bánk bán oly nemzeti dalmű, amely operaibb és magyarabb minden eddigi magyar operánál. „A Kölcsey Himnusz, a Hunyadi és a Bánk bán zeneszerzőjénél akadhat idővel nagyobb zeneköltő, de nagyobb érdemű nem!" Mosonyi Mihály zeneköltő a Zenészeti Lapokban így írt: „Hollósy L. Cornélia asszony mint Melinda kellőleg bebizonyítá, hogy drámai szerepben is méltó helyet tud elfoglalni, s hogy az ének koloratura nem egyedüli hivatása. Ő oly igéző valamivel rendelkezik, mit a legóriásibb körvonalazatú énekesnőnél is hasztalanul keresünk. Nem szavazhatunk eléggé köszönetet a szerzőnek azon művészi tapintatáért, hogy a t. művésznőnk szerepét kiválólag a szép hordozott nangú éneklésre alapítá. A szerző nem is csalatkozott művészi tapintatában." A dalmű második előadása március 12-én volt. Az operában először megszólaltatott cimbalom szólamát a sok hangszeren játszó Erkel Sándor — Erkel Ferenc fia, maga is zeneszerző — játszotta, s a kritikák az ő játékát külön is kiemelték. A premier izgalmai és sikerei után az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Hollósy ismét fellépett hangversenyeken, mint például március 25-én a Jótékony Nőegylet javára rendezett Akadémián Reményi Ede: Repülj fecském és más magyar dalokat énekelt, április 14-én pedig William Beale zongoraművésznek az Európa szálló nagytermében adott hangversenyén működött közre, Egressy Béni: Ez a világ ami55