Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — A második szerződés
Az operai együttes hiányosságának a kényszerű vendégszerepeltetéseken kívül még az a súlyos következménye is volt, hogy egyrészt összeszűkült a műsor, másrészt alig tudtak új operákat betanulni és bemutatni. A kevés újdonság között szerepelt Pedrotti: A három török, vagy mind álarcban című háromfelvonásos vígoperája. Féltékenységből és tévedésekből alakuló mulatságos jelenetek sora, különösebb zene nélkül. Bár a közönség Hollósy, az Ellinger pár, Füredy és Benza játékán jól mulatott, élvezte éneküket, meg is tapsolta őket, de az opera így is csak négy előadást ért meg. Igazi nagy sikere azonban csak Nicolai: A windsori víg nők című operájának volt. 1859. október 19-én volt a bemutató, Hollósy játszotta az egyik „víg nőt", Fluthnét, míg a másikat Hofbauer Zsófia. A színházat „fulladásig" töltötte meg a közönség, amely nagy és megérdemelt ünneplésben részesítette a szereplőket. Ez év elején nagy gyász érte Hollósy Kornéliát, 79 éves korában elhunyt édesapja. Apja megérte lányának nagy karrierjét, megláthatta unokáját, s az öreg Hollósy Bogdán azon tudatban hunyhatta örök álomra szemét, hogy nemcsak családjára hagy vagyont, hanem egy kincset nemzetére, leánya művészetét. Ugyanebben az évben a főváros hölgyei megbízták Kovács Mihály festőművészt, hogy készítse el Hollósy Kornélia egészalakos képét. A jól sikerült, magyar díszruhás portré a Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnokába került. 1859. szeptember 10-én Kőszeghy Károly jutalomjátékául Rossini Sevillai borbély című operáját adták, s ebben Hollósy egy új betétdalt énekelt az énekleckében, a Nelli keringőt, amelyet Erkel Gyula az ő számára szerzett. Számottevő volt az a néma tüntetés, amelyet a Doppler testvérek 1860. január 8-i múzeumi hangversenye alkalmából rögtönzött a közönség. Doppler Ferenc már több mint egy éve külföldre távozott, s most hogy Pestre jött, testvérével együtt hangversenyt adott, amelyen Szerdahelyi, Stéger, Hofbauer és Hollósy is közreműködött. Hollósy a Doppler fivérekkel a Magyar pásztor hangokat, Stégerrel a Bátori Mária egyik kettősét adta elő. Az előadók mind magyar ruhát viseltek. Ez a néma tüntetés folytatódott a Benyovszky 1860. január 10-i előadásán. 1849 óta most adhatták elő eredeti címén, s az igazgatóság Doppler Ferenc iránt tanúsított figyelemből tűzte műsorra. Az angliai emigrációból kegyelem folytán hazatért Reményi Ede, a világhírű hegedűművész január 30-án hangversenyt adott a Nemzeti Színházban, s ezen fellépett Hollósy Kornélia is. Reményi magyar ruhában jelent meg a dobogón, s ezért a közönség külön is lelkesen ünnepelte. Az egyik zeneszám után valaki a közönség soraiból a Rákóczi indulót követelte. „Most az lett volna Reményi kötelessége — olvasható a kormányzó főherceg Bécsbe küldött titkos jelentésében, — hogy visszavonuljon, de ő, könnyek színlelése közben — úgy határozott, hogy enged ennek az izoláltan álló kívánságnak. Meg is jelent zongorakísérőjével, s eljátszotta a Rákóczi indulót egyik átiratában. Már az első hangoknál óriási tetszés tört ki, s elhangzott a felkiáltás: felállni, mire az egész közönség helyéből felemelkedett." Reményit ezután rövid időre eltiltották a nyilvános hangversenyezéstől és rendőri felügyelet alá helyezték. A hangverseny többi résztvevője ellen nem indult semmiféle eljárás. Jó alkalom volt a tüntetésre a február 20-i színész-bál is. Farsang utolsó napján a Nemzeti Színházban tartották s a háziasszonyi tisztet Hollósy Kornélia töltötte be. Részt vett a bálon mindenki, akit a művészet bármely vonatkozásban érdekelt. Az irodalmi és művészeti élet majdnem minden tagja ott volt a vendégek között. „Derültebb, kedélyesebb, fesztelenebb mulatságot alig lehet képzelni" — írta az egyik újság. 1860-ban ismét Hollósy végleges visszavonulásáról terjedtek el hírek. Ezzel szemben az volt az igazság, hogy nemcsak hogy nem gondolt visszavonulásra a 51
