Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — A második szerződés
napok váltották fel. Eközben az ország, s különösen a főváros készült Ferenc József és hitvese, Erzsébet látogatására. A Nemzeti Színház részére Ráday Gedeon felsőbb utasításra Erzsébet címmel operát rendelt. Az ünnepi díszmű alkalmi kompozíció volt. Erkel az opera nyitányát és az első felvonást Doppler Ferenccel, a harmadik felvonást Doppler Károllyal íratta meg, míg ő maga a második felvonást komponálta. Bár zeneileg ez a felvonás az opera legértékesebb része, jelen esetben csak relatív értékről lehet szó. Nem maradandó alkotás. Magyarországi Szent Erzsébet és Thüringiai Lajos kapcsolatát Czanyuga József öntötte versbe, igen tehetségtelenül. Az operát 1857. május 6-án díszelőadás keretében mutatta be a Nemzeti Színház. Az előadáson megjelent az uralkodópár is, ez alkalommal magyar díszruhában. Az operában Hollósy Kornélia a címszerepet énekelte, míg apját, II. András magyar királyt Kőszeghy Károly, jegyesét, Lajos thüringiai uralkodó grófot pedig Jekelfalussy játszotta. A kritikák — nyilván az uralkodópár látogatásának egyéb eseményeivel lévén elfoglalva — csak napok múlva jelentek meg. Ünneprontó egyik lap sem kívánt lenni, a kritikák is inkább az előadásról szóltak, mint magáról a dalműről. Hollósy énekét és játékát minden lap dicsérettel említi. Az operát két nap múlva, május 8-án megismételték, majd 18-án újra adták, de azután lekerült a műsorról. Később, ugyancsak „udvari alkalmakkor" még kétszer játszották. Ebben az időben több vendégművészt hívott meg a színház az operák felfrissítésére. Fehérvári Mari koloratur énekesnő május 28-án mutatkozott be az Észak csillaga Prascovia szerepében. Vele egy időben szerepelt a Nemzeti Színházban Beck Nepomuk János, pozsonyi születésű baritonista és Carrion olasz lírai tenor. Ez utóbbival Hollósy gyakran lépett fel, s a vendégre való tekintettel a duetteket olaszul énekelte, amiért a lapok megrótták, holott ez elemi udvariassága volt a hazai művésznőnek a vendéggel szemben. Ám az akkori közhangulat a Nemzeti Színházat tartotta — joggal — a magyar nemzeti érzés és nyelv egyik fellegvárának. A fárasztó évad után Hollósy Kornélia július végén szabadságra távozott, hogy fáradalmait jól kipihenhesse. Távollétében Lesniewska Lujza vendégként helyettesítette, aki gyakran lépett fel a közönség körében nagy szeretetnek örvendő Carrionnal együtt. Szabadságáról való visszatérése után Hollósy részt vett Doppler Ilka operájának 75-ik, jubiláris előadásán. „Oly szép hatást csinált — írták az operáról — mintha most hallottuk volna először. Hiába! magyar bornak, magyar dohánynak, magyar zenének meg van az a tulajdonsága, hogy jóságát és értékét az idő még egyre növeli, kivált a daloknak, ha oly derék magyar művészek éneklik, mint Hollósy Kornélia, Füredy és Jekelfalussy." Közben megkezdődtek Verdi operájának próbái, amelynek szövegét Dumas A kaméliás hölgy című drámája alapján írták, s olasz címe La traviata, aminek sokáig nem tudtak megfelelő magyar fordítást adni, mert előbb a főszereplő nevéről Violettának nevezték, majd Bukott kis nő címet adták, de ez a magyar közönség ízlésének nem felelt meg, ezért a ma Traviata címen ismert Verdi operát a bemutatón és még évtizedeken át Tévedt nő címen játszották. Erre az időre esik Ernstné Kaiser Jozefa távozása a színháztól. Ugyanis ismét kialakultak a nézőtéri táborok, a Kaiser párt és a Hollósy párt, s divatba jött az indokolatlan taps vagy a fütyülés, ami Ernstnét végül is távozásra késztette. 1857. november 10-én volt a Tévedt nő bemutatója. Valery Violettát Hollósy Kornélia énekelte, Alfréd Jekelfalussy volt, míg az atyát Füredy Mihály játszotta. Annak ellenére, hogy a november 24-i előadáson Albrecht főherceg kormányzó és Hildegard főhercegasszony is megjelentek, az opera nem ért el sikert. A kritikusok elsősorban 49
