Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — A második szerződés
Hasonló nagy sikere volt az Alvajáró október 9-i előadásának is. „Hollósy Kornélia ma magamagát múlta felül — írta róla a Hölgyfutár —. Az ő olvadékony, tiszta éneke teljesen visszatükrözi az olasz dallamok egyszerű bűbáját s megindító bensőségét. Az ő koloraturái, mint a napsugarak, átmelegítik a szívet s mint futó csillagok cikáznak el előttünk megható s elbájoló ragyogásban." Semmivel sem maradt alább a Sevillai borbély október 13-i előadásának sikere sem. Ezt az előadást a zenelecke dalbetéte tette különösen érdekessé, mert ekkor énekelte Hollósy először Taubert Dalolni kell nekem (Ich muss noch einmal singen) című dalát, amelyet a szerző Lind Jenny számára írt. Ez a legnehezebben énekelhető dalok közé tartozik. Hollósy azonban ezeken a nehézségeken könnyen és „a legbájosabban" győzedelmeskedett. Csak fokozódott a siker, amidőn a művésznő a nagy taps után Lendvay Márton Szívhangok című románcát énekelte, első alkalommal. A közönség öt percig lelkesedéssel kiabálta Lendvay nevét, de a szerző nem jelent meg, mert ekkor már súlyos beteg volt. Hollósy sorozatos ünneplését mintegy tömörítve adta a Hölgyfutár külön Arckép-Albuma, amely a legnevesebb hazai írók és művészek arcképeit és méltatásukat adta. Hollósyról többek között ezeket írta: „Hollósyt ,magyar csalogány'-nak szokták nevezni. Mindenesetre a legkellemesebb színpadi tünemények közé tartozik, aki a magyar névnek külföldön is hírt és dicsőséget szerzett... Midőn a szép reményekkel és álmokkal eltávozott gyermeklányka mint kiképzett művésznő Temesvárt megjelent, s jótékony célra énekelni kezdett, roppant tetszéssel találkozott. Pesten Albonival együtt lépett fel. Ez merész lépés volt, melynek sikere azonban diadalát biztosítá... A közönség, lapok, költők kifáradtak a kitüntetésekben, mellyel kedvencüket elhalmozák, ki a magánéletben is a legkedvesebb lény, szellemdús társalgó s emellett a legnemesebb kedély és jellem vala. Legjobb szerepei azok, melyekben a lyrai koloraturás ének túlnyomó. Tett kísérletet a drámai éneklésben is, fellépett pl. Normában, azonban kisebb sikerrel. Alakja egyre szép, öltözéke költői ízléssel van mindig választva; játék és minden mozdulata a finomság, nemesség és női elegancia kifolyása." 1856. november 10-én került először színre Bognár Ignác Tudor Mária című operája, a címszerepben Hollósy Kornéliával, de a gyenge operát a bukástól ő sem menthette meg, mindössze két előadást ért meg. 1856. december 16-a ismét nevezetes dátum Hollósy Kornélia művészetének történetében. Hosszas pihentetés után ekkor újították föl a művésznő kívánságára és jutalomjátékául Doppler Ferenc Vanda című operáját új szereposztással. Hollósy különösen első felvonásbeli nagy áriájával ért el nagy hatást. Koszorúk és virágözön hullottak a színpadra, szóróversek a nézőtérre, mind Hollósy Kornélia dicsőségének jeleként. Ilyen ünnepi akkorddal zárult a diadalokban és csalódásokban, borúban és derűben egyaránt gazdag 1856-os esztendő. Az Észak csillaga hatalmas sikere után egy másik Meyerbeer operával, az Ördög Róberttel igyekeztek a közönség egyre fokozódó érdeklődését kielégíteni. Az operát 1857. január 17-én újították fel, új szereposztással. Hollósy ebben Izabella szerepét énekelte, ezúttal először. „Ő nemcsak hangja természetes bájával hat, hanem az érzelmek művészi kifejezésével is. Játéka, habár nem eléggé jellemző, de ment minden negélyes álságtól és minden hatásvadászattól." Teljes kudarccal végződött Doppler Károly operájának, a Gránátos tábornak február 17-i felújítási kísérlete. Ezt régebben már bemutatták, de sikere akkor sem volt. Most, hogy Hollósynak is adtak benne szerepet, azt remélték, hogy az ő személyi varázsa sikerre fogja vinni. De az operán sem ez nem segített, sem az, hogy a szerzőnek, a színház másodkarmesterének javára adták elő. A lapok könyörtelenül „levágták" az operát. 45
