Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Külföldön
ismernünk — írta az egyik újság — hogy az elragadtatásnak ily nagyfokú megnyilatkozását ritkán láttuk, mint most. A jelen volt nagyszámú közönség, nem tudván bevárni az ének végét, hatalmas tapsviharral ünnepelte a művésznő énekét, amit a kiváló tehetséggel és figyelmességgel megáldott művésznő úgy hálált meg, hogy a dalt megismételte. Ezért újra hatszor tapsolták ki." Hollósy hamarosan újabb operában lépett fel. Bellini Normájának november 23-án volt a bemutatója. Ebben a kényes és nehéz szerepben sokan féltették Hollósyt, mert „csak kevesen vannak, akik dicsőséget, hírnevet szereztek általa". Az előadás után már ezt írhatták: „Hollósy kisasszony minden nehézséget legyőzve az ő sajátos módszerével fényesen oldotta meg a Norma előadásával összefüggő és reá háramló nehéz feladatot." Lengyel partnerei is igen jól szerepeltek, s a nagy siker miatt az operát november 26-án és december 10-én is előadták. Hollósy a Nagy Színházban, a nagyközönség előtt is fellépett Donizetti Szerelmi bájital című operájában, amelynek főszerepét (Adina) eddig csak a zártkörű udvari színházban énekelte. December 17-re tűzték műsorra az operát, amely hatalmas közönséget vonzott. Az előadás érdekességét fokozta az a hír is, hogy — miként az udvari színházi előadásokon — most is betétként fogja énekelni Doppler Ferenc Allegroját. A pesti Nemzeti Színház fuvolaművészét ugyanis a lengyelek a magukénak vallották, mivel, mint egy osztrák katona karmester fia Lembergben született. Meg is ragadták a lengyel újságok, hogy Doppler életét, zenei működését részletesen ismertessék, sőt még annyira mentek a magasztalásban és dicsőítésben, hogy a derék fuvolaművészt és zeneszerzőt megtették a Nemzeti Színház igazgatójává. A zsúfolt ház közönsége tüntetően ünnepelte Hollósyt, nemcsak az előadás alatt, hanem utána is. Az Allegrot meg is ismételtette, s a végén hétszer tapsolta ki a művésznőt. Az előadást december 17-én megismételték. Az 185l-es évet nagy hangversenyek nyitották meg. Lengyel és külföldi művészek egymásután adtak hangversenyeket. Az első hangverseny Katski Apollinaris a „lengyel Paganini" koncertje volt, amelyen több más művész is közreműködött, köztük Hollósy Kornélia, aki Troschel Cabalettáját énekelte, amit a Sevillai borbély jelenetében már néhányszor előadott, azután Verdi Jeruzsálem c. operájából két művésztársával tercettet adott elő. A kritikák már nem győzték a felsőfokú jelzőket használni Hollósy dicséretére. Ez január 2-án volt, s a nagy sikerre való tekintettel 6-án megismételték. A hangversenysorozat Katski jutalomjátékául kitűzött január 10-i hangversenyével ért véget. Erre az alkalomra Nowakowski „Honvágy" címen mazurkát komponált, Hollósy Kornéliának ajánlva, s azt a művésznő ezen a koncerten több más dal kíséretében káprázatos sikerrel adta elő. A hangversenyek idején megjelent a kirakatokban Hollósy Kornélia kőnyomatú arcképe valamint Troschel Cabalettája, a művésznőnek szóló ajánlással. Midőn már ennyire az általános érdeklődés középpontjába került, gondolni lehetett arra is, hogy a szokásos jutalomjátékra is sor kerüljön, hiszen a vendégszereplés egyik célja a tanulmányokra költött örökség anyagi pótlása volt. Jutalomjátékul a művésznő Verdi Ernaniját választotta. A lapok a jutalomjáték hírét jóelőre közölték; a belépőjegyeket felemelt áron árusították. A színház vezetősége méltó keretet akart biztosítani a jutalomjátékhoz, s ezért az Ernanihoz új díszleteket és jelmezeket készíttetett. 1851. január 25-én volt az Ernani ünnepi előadása. Hollósy Elvira szerepét énekelte, s őt és szereplőtársait is nagy ünneplésben részesítette a színházat zsúfolásig megtöltő közönség. Az előadás végén nyolcszor hívták a függöny elé Hollósyt, s ebben a szerepben, további varsói tartózkodása alatt még tizenkét alkalommal lépett fel. 33
