Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — Az első szerződés
volt olyan nagy, mint előző szerepeiben. Az igazgatóság is belátta, hogy sem a hiányosan előkészített operák bemutatása, sem pedig a felületes szereposztás jóra nem vezethet. Lassítani kezdte tehát a kissé gyorsnak vett tempót, s december közepéig nem is tartottak bemutatót vagy felújítást. Az operai előadások mellett alkalma nyílott Hollósy Kornéliának, hogy hangversenyeken is fellépjen. 1846. október elején Liszt Ferenc adott nagyszabású hangversenyt a József árvaház javára a Redoutban, a későbbi Vigadóban, amelyen Hollósy Schodelnéval a Lammermoori Lucia sextettjében énekelt. November 2-án a „Pest-budai hangászegyleti zenede" — a Nemzeti Zenede elődje — tartotta első téli „műelőadását". A műsor második részében a színházi zenekar egyik tagjának Blumenthalnak nagy Cantátéját adták elő Hollósy, Kőszeghy, Reszler, nagy ének- és zenekari kísérettel. Az egyik pesti német újság, H. betűjelű kritikusa ez alkalommal hallotta először Hollósyt énekelni. „Rám azt az aggodalmat keltő benyomást tette — írta — amit a csodagyerekek szoktak tenni az öregekre: az ember fél, hogy hamar talál meghalni. Hollósy k.a. hangja csodaszép, de ennek a hangnak még iskolára van szüksége, korán kiáltották ki összehasonlíthatatlannak." November 6-án St. Leon hangversenyén az Esküből énekelt egy szólót, november 11-én pedig Heindl fuvolaművész hangversenyén — első ízben — két magyar népdalt. A hangverseny után megbetegedett, s december elejéig nem is lépett fel. Gyengélkedése idejét sem töltötte tétlenül, hanem szorgalmasan készült új szerepére, s annál nagyobb ambícióval, mert magyar szerző műve volt. December 12-re tűzték ki úgyanis Füredy javára új szereposztással Erkel Ferenc elsőül írt operáját a Báthori Máriát. Hollósy az operában a címszerepet énekelte. Ismét igen nagy egyéni sikere volt, főleg az első felvonásban, midőn a harcból hazatérő szerelmével találkozik. Az opera azonban nem ragadta meg különösen a publikumot és többszöri felújítás ellenére sem tudták állandóan műsoron tartani. Hollósy Kornélia népszerűsége azonban ezeknek az éppen nem szerencsés körülmények ellenére is nőttön nőtt. Az Életképekben megjelent az arcképe, amelyet Barabás Miklós rajzolt kőre, s ez mindenesetre a népszerűség jele voh. Azt hihetnénk, hogy miután a szerződtetés „csodájának" vége lett, a viszonyok a rendes mederbe terelődtek. Ámde lassan-lassan újból megkezdődött ellene az intrika. Mióta a Nemzeti Színház operarészlegének két primadonnája lett (Lászlóné De Caux Mimi és Paksyné Mochonaky Amália 1847 elején megváltak a színháztól), tudjuk, az opera publikuma is két pártra szakadt. A két párt minden eszközt és alkalmat felhasznált, hogy a másik orra alá borsot törjön, aminek végeredményben a két primadonna látta kárát. Közben Hollósy erősen készült egy új opera, az Ernani bemutatójára. Abban az időben az volt szokásban, hogy a jutalmazandó bemutató-előadást választhat jutalomjátékul. A művésznő élt is ezzel a szokásjoggal. 1847. február 3-án volt Verdi operájának bemutatója, Hollósy Kornélia jutalomjátéka. Az operában Elvira szerepét énekelte, s ezt a szerepet — olasz szöveggel — már 1846. április 18-án Bukarestben is énekelte, s ugyanazon év augusztusában a Pesti Német Színházban is előadták. Szerencsés volt tehát a választás, a művésznő és a közönség egyaránt izgalommal készült a bemutatóra. A művésznő: mert végre egy szerep, amelyben tehetségét egész teljességében ragyogtathatja; a publikum pedig a sok unalmas és hatástalan opera után valahára olyan darabhoz jutott, amelyben van drámai erő, ritmikai elevenség, szenvedély és sok szép melódia. A bemutatót azonban kellemetlen esemény előzte meg. A február 2-ra virradó hajnalon kigyulladt és leégett a Pesti Német Színház, s a színház mintegy 300 tagja és alkalmazottja maradt kenyér nélkül. Minden színház-égés rendszerint nagyon 12
