Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — Az első szerződés
ba döntötte a színházat. Ráday nem volt új ember a színház élén; már 1843-ban országos főigazgató volt. Ő is — akárcsak Bartay — a színház hét tagjából — Egressy Gábor, Erkel Ferenc, Lendvay Márton, László József, Szentpétery Zsigmond, Szigligeti Ede és Fáncsy Lajos — igazgatói tanácsot alakított, amely a legszélesebb hatáskörrel intézte a művészeti ügyeket Ráday felügyelete alatt. Ráday és az igazgatói tanács házi kezeléses rendszere nemcsak a színház pénzügyeit hozta rendbe, hanem az épület kívül-belül való tatarozására, a könyv-ruha és kelléktár gyarapítására is sor került. A műsor jó és változatos volt, a művészek java művészete tetőpontján állott, kiváló külföldi vendégek keresték fel a színházat. A publikum, amely korábban elszokott a színházba járástól, estéről-estére újra megtöltötte a nézőteret. Külszínre minden rendben volt a Nemzeti Színháznál, amely ezt a megtisztelő címet az 1840. évi 44. törvénycikk alapján nyerte el, amikor is az országgyűlés Pest vármegye felügyelete alól kiemelve, országos közintézménnyé emelte, de a kulisszák mögé nem volt szabad tekinteni. Ott egészen más volt a kép, a hang. A dráma és az opera ellentétei személyi síkon is elmérgesedtek, s a hírlapok e csatározásokat a maguk eszközeivel a nyilvánosság előtt is folytatták. Az operát ért támadások elfogultságra vallanak, mert a színház operai részlege ebben az időben igen magas színvonalon állt; műsorán tizenkét operát játszott, köztük olyan népszerűeket, mint a Hunyadi László, a Lammermoori Lucia, a Don Pasquale, a Bájital (Szerelmi bájital), az Ördög Róbert és a Norma. A 32 tagú zenekar élén Erkel Ferenc első karmester és Kaiser (Császár) György másodkarmester álltak. Az operai tagok: Schodelné, Lászlóné De Caux Mimi, a fiatal Csillag Róza, Paksyné Mochonaky Amália és Hesz Róza a nők közül, míg a férfiénekesek sorában találjuk Wolf Károly tenoristát, Reszler István és Füredy Mihály baritonistákat, Kőszeghy Károly basszistát, Benza Károly buffót, valamint Udvarhelyi Miklós és Szerdahelyi József színészeket, akik az operában is közreműködtek és olykor operában is fellépett a közkedvelt drámai színész Lendvay Márton is. Az operai együttes legkiválóbb tagja kétségtelenül Schodel Jánosné Klein Róza volt, aki ebben az időben művészete delelőjére ért. Az erdélyi származású és külföldi iskolázású énekesnő külföldi színpadokon kezdte pályáját, de már 1838-tól a Pesti Magyar Színházhoz szerződött és csakhamar betöltötte, sőt felülmúlta az idősödő Déryné helyét, aki Schodelné miatt el is szerződött a színháztól. Az operák hazai népszerűsítésében elévülhetetlen érdemei vannak. A férfiénekesek közül különösen Kőszeghy Károly és Füredy Mihály tűntek ki, az utóbbi egyike volt a legnépszerűbb népszínmű énekeseknek, míg Szerdahelyi József kiváló zeneszerzőként is ismert volt. Ilyen volt az operai együttes, amidőn Hollósy Kornélia 1846 nyarán Pestre érkezett, hogy innen — mint a Honderű jelezte — Itáliába menjen. A művésznő nagybátyjánál, Csausz Márton egyetemi tanárnál előkelő társaság szokott összegyűlni, s Hollósy Kornéliának hamarosan alkalma nyílt ezzel a társasággal megismerkednie. A társaság egyhangú véleménye volt, hogy az itáliai út előtt okvetlenül kísérletet kell tennie a Nemzeti Színházban a pesti közönség előtt való bemutatkozásra. Bizonyára itt találkozott P. Horváth Lázárral is, s már korábban tapasztalva annak jóindulatát és rokonszenves biztatását, őt kérte meg, hogy fellépési szándékát a színház titkárának, Szigligeti Edének jelentse be, s a fellépés útját egyengesse. P. Horváth szívesen vállalta a megbízást, mert arra törekedett, hogy a művésznő itthon maradjon, lehetőleg a Nemzeti Színház kötelékében. Az igazgatóságnak kapóra jött az ajánlat, mert mindhárom opera primadonnája egyszerre jelentett beteget, s így a vendégszereplő Alboni Marietta olasz énekesnőt nem lehetett teljes operában felléptetni, csak opera részleteket énekelhetett, 8
