Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Gertenyestől a Nemzeti Színházig
gyakorolt. 15 éves korára befejezte tanulmányait és ő maga is azzal a kéréssel fordult apjához, hogy továbbképzése érdekében engedje külföldi tanulmányútra. Kornélia kérését a családtagok is támogatták, s útjának anyagi fedezetére kikérte anyai örökségét, illetve a hozományára szánt összeget, s ő minden további anyagi igényéről lemondott. Ez az elszántság végül is engedékenységre bírta az apát és teljesítette leánya kívánságát. Kornélia sógorának, Szabó Antalnak egy idős rokonát, Sóskúti Szabó Johannát vette maga mellé kísérőnek, s így indult el tanulmányújára. Zimmermann ajánlatára először Bécsbe ment és Matteo Salvinál, az udvari opera későbbi igazgatójánál jelentkezett kiképzésre. Salvi zeneszerzőként is jó nevet szerzett magának és több magyar tehetséget nevelt. Szívesen fogadta Kornéliát, aki olyan nagy haladást ért el az énektanulásban, hogy nemsokára Salvi magánál különb mestert ajánlott, Francesco Lampertit Milánóban. Hollósy Kornélia 1843 őszén kísérőjével együtt Bécsből Milánóba utazott Lampertihez. Két évig volt a mester növendéke, s tanulmányai befejeztével egy énekmesteri bizottság előtt vizsgázott — teljes sikerrel. Lamperti atyai intelemmel bocsátotta útjára növendékét, meghagyva, hogy egyelőre csak kisebb színpadokon szerepeljen, míg megszokja a nyilvánosságot és a nagy színpadokat. Először Corfuban lépett fel nyilvánosan; Verdi Ernani c. operájának Elvira szerepét énekelte. Kéthónapi corfui szereplés után Torinóba hívták. Itt figyelt föl rá Henriette Carl asszony, a híres német származású énekesnő, aki éppen egy staggione társulatot szervezett, bukaresti vendégjátékokra. Tervének Hollósy Kornéliát is megnyerve, őt három hónapra szerződtette. Bukarestben több operában lépett fel: a Lammermoori Luciában, a Lindában, az Alvajáróban stb. Búcsú- s egyben jutalomjátéka 1846. április 18-án volt, amikor az Ernani Elviráját énekelte. Ez alkalommal igen nagy ünneplésben részesítették, két német és egy olasz nyelvű üdvözlő verset is írtak hozzá, s azokat a színházban a közönségnek osztogatták. Bukarestből néhány olasz énekes társaságában hazalátogatott, hogy rég nem látott apját, nevelőanyját és testvéreit üdvözölje. Az egész Hollósy család fokozott érdeklődéssel várta, mi lett Kornéliából a külföldön töltött évek alatt, hiszen sokan hallották a külföldről haza szálló híreket sikereiről, s szerették volna, ha Kornélia itthon is bemutatja tehetségét. A bemutatkozásra kedvező alkalom kínálkozott, mert Temesvárott éppen az Erdélyi Daltársaság és Veszter Sándor Balett társulata játszott. Ajánlották Hollósy Kornéliának, hogy a daltársulat keretében, az olasz énekesek közreműködésével lépjen fel. így lehetőség adódott egész operában való szereplésre is. 1846. június 4-én, magyar színpadon először Temesvárott lépett föl, a Gyárvárosi kisdedóvó javára, Bellini: Alvajáró c. operájában, a jótékony célra való tekintettel felemelt helyárak mellett. Néhány nap múlva Bellini Normájában, majd a Lindában énekelt, minden alkalommal telt ház előtt és hatalmas sikerrel. Az első előadás felvonásközeiben a hozzá írt üdvözlő vers lapjait osztogatták a közönség között. A három előadás tiszta jövedelmének legnagyobb részét mind Kornélia, mind pedig a vendég olasz énekesek jótékony célra engedték át. 5
